Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Bartók Imre: A szemüveg története Magyarországon
A gyógyászati célra használt szemüvegek rövid életűek voltak. Mégis említésre méltó, hogy Goldzieher Vilmos professzor is készített ilyet 11 . Ennek az volt a szerepe, hogy a lecsüngő felső szemhéjat feltámasztotta. Ennek is, mint a többi hasonlónak lényeges hibája volt, hogy akadályozta a pillacsapást. A szem védelmi céljára készült szemüvegeket e közlemény külön fejezetében ismertetjük. A szemüveg újabbkori történetében a következő fokozatok állapíthatók meg: a XViH-ik században a nagy kerek, a XIX-ik században a kis ovális (Schubert), s ugyanilyen lorgnettek és csíptetők divatoztak. A XX.-ik század elején kerültek forgalomba a kerek pantoskoposok, amelyek különböző méretűek voltak és különböző anyagból (fém- és műanyag) készültek. Szemüveget régebben közönséges üvegből készítettek; újabban crown (kristály) üvegből. A drága hegyikristályból (kvarc) valók a legkeményebbek, ezért kevésbbé karcolódnak. Az egyre fejlődő szemüvegkészítési technika a pápaszemre szorulóknak csaknem tökéletes üvegeket, s így látást biztosít. A kezdeti convex, majd később a concav üvegek után a kettős gyűjtőpontú (bifokális), vagyis közelbe-távolba nézéshez egyaránt szolgáló üvegek kerültek forgalomba. Ezek egyik formája a kétfelé vágott, távolba-közelbe néző lencsék egyik-egyik felének vízszintes irányba való összeragasztása, másik formája a normális üveg alsó feléré ragasztása, harmadik formája pedig: a két üvegnek egy üvegre való rácsiszolása (süllyesztett üveg,) melynek határait alig lehet észrevenni. A trifokális üveg hasonló elvek alapján készül. A különböző üvegek kombinációját, a bi- és trifokális üvegeket Benjámin Franklin már 1784-ben készítette. A Magyarország Szemorvosai Egyesületének 1913. évi szeptember 7-iki ülésén ifj. Liebermann Leo professzor 12 a „Bifokális előtétlencsékről" értekezett. A bi- és trifokális üvegeket általában látható és láthatatlan csoportra osztjuk. A gömbi convex és concav üvegek után a hengeres (cylinder) üveg következett. A hengeres lencsékhez számíthatók a torus-lencsék, félkagylós astigmiát javító cylindrikus lencsék. E „torikus-meniskusok" olyan hatásúak, mint a gömbi lencsék között a periskopikusak. Ez utóbbiak felszínére mindig függőlegesen esik a tekintés vonala. A torikus meniskus egyik fele sphaerikus, a másik fele elliptikus. Nagy vívmány volt a hasábos üveg. Ez alapja felé töri a fényt, s így a két szem izomegyensúlyi zavarának javítására szolgál. Az erősebb concav üvegek széli részének zavaró hatását az ún, Hertel-fóle távcsöves pápaszemmel lehet kiküszöbölni. Ez 1,8 — 2,5szeres nagyítás mellett a myopia teljes javítását teszi lehetővé. Hátránya, hogy nehéz, ezért a gyakorlatban nem vált be. — A 8.0 D-án felüli convex üvegekkel nehéz tökéletes látást elérni; a Gullstrand által ajánlott katral-üvegekkel ilyenekről is gondoskodás történt. A katral üveg egyik fele gömbi vagy torikus, a másik fele asphaerikus, mely úgy van szerkesztve, hogy a görbületi sugara a periféria felé folyton változik. — Megjelent a Raehlmann-féle a keratoconus sajátos viszonyainak javítására ajánlott hyperbolás szemüveg. (Ezt ma a kontakt üveg kiválóan pótolja.) Nagy teret hódított a Zeiss-punctal és a Busch-féle isokrystar üveg. Az uropunktal, ultrasin s más hasonló színes üvegek a fénytörési hiba kijavítása mellett, a szem káros fényhatás elleni védelmét is szolgálják. A szemüveg hazánkba nagyobb számmal Mátyás király idejében került. Főképpen papok, szerzetesek, orvosok, tanárok, fő- és köznemesek használták. Dudith András (1533—1589) püspök egyházi művek mellett „Orvosi Levelek "-et is írt, melyek, mint kora orvostudományának nagyszerű ismerőjét állítják elénk. E levelek egyikében kifejti: „Szeretném tudni, hogy a szemüveg viselése a
