Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Bartók Imre: A szemüveg története Magyarországon

mely üveggolyó alsó egy részének segmentumszerű levágása után a megmaradt golyórészt az olvasandó lapra helyezte, s így nagyított képet kapott. Grosseteste (1168—1258) angol tudós is foglalkozott az optikával. Tanítványa Roger Bacon (1214—1294) oxfordi ferencrendi szerzetes olyan lencsét szerkesztett, melynél a lencse vastagsága kisebb volt, mint a sugara, miáltal'a lencse egész terjedelmében nagyított képet adott. Ezt nem a szem elé, hanem közvetlenül az olvasandó írásra helyezték

5

. Petrus Hispanus (1226— 1277), a későbbi XXI. János pápa Roger-rel együtt tanult Párizsban, s ott tökéletesítették az olvasó-követ. Ez üvegből, kvarcból vagy kristályból készült s ezt írta le Roger Bacon az 1267-ben megjelent „Opus majus"ában. A szemüveg feltalálása még több személy nevéhez fűződik. így egy firenzei síremlék Salvano Armato degli Armatinak tulajdonítja a szemüveg feltalálását, A szemüveg igen nehezen tudott a középkorban meghonosodni. Ennek okát főképpen abban kereshetjük, hogy még nem sokan tudtak olvasni s, hogy nehezen volt beszerezhető és akkor is csak néhány egyszerű és használatosabb változatban. Időrendi sorrendben a XlV-ik században a szegecselt és bőrszemüveg volt. Szegecselt pápaszemet 1953-ban az 1224-ben alapított wienhauseni kolostorban a tölgyfapadló javítása közben találtak

6

. A szegecselt pápaszemet a bőrszemüveg követte. Fekete vagy barna bőrből készült. Hazánkban a liptószentandrási szárnyasoltár tisztítása közben a XV.-i R század második feléből származó bőrszemüveg egy példányát találták meg 1928ban

7

. (L. utóbb.) A bőr-pápaszemet követte ós a XV-ik században került használatba a kengyelszemüveg, mely már egy darabból állt, a két foglalatos üveget kengyel vagy ív kötötte össze, s melyet különféle módosított változatban a XVIII-ik századig viseltek. Különféle fémekből, aranyból, ezüstből, továbbá csontból, bőrből stb. készítették. Valószínűleg Flandriából és Észak-Franciaországból származik. Az üveg foglalatát gyakran posztóval bélelték ki, hogy a súrlódás nagyobb legyen

8

. Törekedtek arra, hogy a szemüveg hatását jobban biztosítsák, ezért többféle keretet, így ún. homlok-előtét szemüveget készítettek. Ezen kívül sapka-, szíj-, homlokpánt-, ollós-, villás stb. szemüvegek kerültek használatba. A pápaszemek további változatai a félszemre való nyeles, a sarok-csuklós (Scharnierbrille) voltak

9

. A németországi szemüvegkészítés a könyvnyomtatás felfedezése után vett nagyobb lendületet. Valószínűleg Flandriából jutott a délnémet — Nürnberg, Fürth, Augsburg és Regensburg — városokba. Mint legolcsóbb kivitelű pápaszemet 1700. körül Nürnbergen az egy darab drótból készített szemüvegkeretet hozták forgalomba.

10 Az ollósszemüveget egy regensburgi szemüvegkószítő műhelyében munkálták ki 1550. körül". A rövid nyelű, összecsukható páros szemüveget pedig 1750 körül a hasonló kivitelű, de hosszabb nyelű követte, melyet ugyancsak Regensburgban s Nürnbergben hoztak forgalomba. Ennek kerete kezdetben csontból, később rézből, ezüstből, aranyból és fából készült. Kézben tartották és így a lorgnette elődjének kell tekinteni. A további cél az volt, hogy egyszerűbb, célszerűbb, szép kivitelű, olcsóbb és tartósabb legyen a szemüveg. A maihoz hasonló, halántókszárú keretes szemüveget először 1746-ban Thoman párizsi optikus hirdeti „halánték szemüveg" néven. Waldstein Jakab bécsi optikus készített először keretnólküli pápaszemet. (L. utóbb.) Itt az üvegek szabadon vannak, az orrnyereg és a szárak az üvegek átfúrásával vannak rögzítve. - A szemüveg, mint divattárgy is használatba került. A lorgnon és lorgnette megjelölések 1855-től kezdődően fordulnak elő írásainkban. Különösen nők használták, akik a szemüveg viselésétől tartózkodni igyekeztek. Ez sokszor ékszerként is szere-