Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Opitz László: Jedlik Ányos automatagépe

A vaskerethez csúszócsapágyakon keresztül csatlakozó, megfelelően elrendezett 3 tolórúddal automatikusan oldja meg a karcolást és eltolás műveletét. Az első (a vaskereten a legfelső) tolórúd (4. ábra) a két befelé rézsútosan legyalult oldalfalakból képezett sárgaréz vályú munkalécein elcsúsztatható, a munkadarabot tartó vasprizmát tolja előre-hátra. A prizma .lökethossza a tolórúd vaskereten levő csuklójának mélyebbre vagy magasabbra állításával 0—78 mm között változtatható a karcolat kívánt hosszúságának megfelelően. A második tolórúd (5. ábra) a vályú két külső oldalára szerelt exeentertárcsákat 1/4 fordulattal forgatja ide-oda, és az excenterálásnak megfelelően süllyed vagy emelkedik a gyémánttartó szerkezet. Az excentertárcsák a munkadarabot tartó prizma alatt vezetett és a vályún keresztirányban átmenő tengely két végére, egymással egyenlő helyzetben, hernyócsavarral vannak felerősítve. Az excentereken nyugszanak a vályú külső oldalához csavarozott, sárgaréz vezetődarabokon áthaladó 4 0 vasrúdacskák, melyeknek felső szárát 6,5X3 mm sárgarézsín köti össze vízszintesen, a vályú felett mintegy hidat képezve. A hídnak a rudacskákon túli meghosszabbításán keresztülmenő csavarok körszelet idomú második hidat tartanak. A csavarok segítségével a kétrészes híd magassága szabályozható. A hídra támaszkodik a kétkarú emelőre erősített tűtartó szerkezet. A kétkarú emelő egyik vagy másik végén levő súlytartókra helyezett súlykorongokkal növelte vagy csökkentette Jedlik a tűtartó súlyának nyomását, a vonalazásra szánt üveglemez minőségének megfelelően. A karcolótű befogóasztala sárgaréz vályú munkalécein csúszik. 6X6 mm keresztmetszetű, 178x40 mm területet körülzáró vaskeret hoszszanti oldalának szárszerűen meghosszabbított nyúlványa csappal kapcsolódik a harmadik tolórúdhoz (6. ábra). Ez a keretes tolóka hosszirányú mozgást biztosító elrendezésben 3 helyen kapott az asztallapon egyenesbevezető kengyelt. A tolóka keretrésze felett vízszintes elhelyezésű fogaskereket találunk, melynek lapjából egymásra merőleges átlós irányban, koncentrikus kör mentén 4 csapszeg áll ki. A keret külső keresztágának két sarkából csapra szerelt és körülötte elforgatható kampós továbbítók vannak. A csap 2 bevágásának megfelelően magasabb vagy alacsonyabb helyzetbe hozhatók a kampók. Az alsó állásba tett kampót lemezrúgó akasztja a fogaskerék 1—1 csapjába és a fogaskereket 1/4 fordulattal viszi tovább. Attól függően, hogy melyik kampót állítjuk alsó állásba, a fogaskerék vagy az óramutatóval egyező, vagy ellenkező irányban forgatja a fogaskereket. A kampók kiképzése olyan, hogy a vaskeret egyik féllengése alatt negyedet fordítanak a fogaskeréken, míg a másik féllengés alatt, miközben a keretes tolóka visszafelé csúszik, a fogaskereket nyugodtan hagyják, mert a kampó hátoldalával csak súrolja a következő fogaskerékcsapot. A csapos-fogaskerék a csapokba kapaszkodó kampók meghúzására, tehát 1/4 fordulat után, a csatlakozó fogaskereket teljes fordulattal forgatja el. így a csúcsok között forgó meghajtott kerék tengelyének közepén kiképzett végtelen csavar a gép himbájának teljes ide-oda lengése alatt négyszer annyit fordul, mint a csapszeges kerék. A végtelen csavar hajtja meg a karcolótű tartószánjának előre haladását biztosító, kúposra esztergált végeivel a kellő magasságban elhelyezett 2 acélágy közé fogott, csavarorsóra szerelt finomosztású fogaskereket. Ennek a fogaskeréknek a fogszáma határozza meg, hogy a himbának egy teljes kilengése a csavarorsón mekkora elfordulást okoz. A csavarorsó sárgaréz vályúban, a szántalpakkal párhuzamosan van elhelyezve, tartócsapágyai pedig külön elemként a vályú hossztengelyében, annak nyitott végei előtt vannak a fémalapzathoz csavarozva. A vályú