Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Opitz László: Jedlik Ányos automatagépe

dettsógét jelzik és világszerte elismert pontos

2 szép rácsokat készítő korszakára engednek következtetni. Jedlik 1863-ban egy munkát kereső vándormechanikusra bízta gépének áttisztítását, aki azt szétszedte, de összerakni már nem tudta. Jedlik maga sem vállalata, mert mindig újat kereső alkotó kedve már a fizika más területére vonzotta. A szétszedett gép 1879-ben a pesti Egyetemről a győri gimnáziumba, majd 1884-ben a pannonhalmi Főiskolába került. Palatin Gergely, a Főiskola fizikatanára szerelte össze újból a 20 éven át romokban heverő gépét. Palatin a gépnek csak célját, rendeltetését ismerte és kötelességének érezte megmenteni az elkallódástól. Új mikrométer csavarokkal, fogaskerekekkel felfokozta Jedlik gépén a vonalazás sűrűségét. Üvegrácsainak vonalsűrűsége felülmúlta az akkor ismeretes összes rácsokét. Váratlan halálakor, 1927-ben megint szétszedett állapotban volt a gép. Tóth Aladár pannonhalmi főiskolai tanár állította újból össze és 1936-ban már ismét vonalazott a Jedlik-féle rácsosztógép. Az értékes gép 1952-ben Pannonhalmáról visszakerült Budapestre. (Szenő 1955 — 58. között teljesen helyreállította.) Míg a gyakorlatban ismert osztógép meghatározott távolságot oszt egyenlő részekre, addig a rácsosztógép párhuzamos vonalakat húz egyenlő közökben. Éppen ezért, az elterjedt szóhasználattól eltérően a gép valóságot kifejező elnevezé8e „vonalazógép". Jedlik latin nyelvű írásaiban mindkét néven szerepel, de a „machina lineatoria" elnevezést gyakrabban használja, mint a „machina divisoria"-t. Az optikai rácsok vonalazásánál nagy nehézséget okoz a megkívánt rendkívül nagy pontosság, a rácsvonalak egymásközti távolságának tűrése százezred milliméter nagyságrendű, a kiválasztott milliméterenkénti vonalszámot, a vonalak alakját és mélységét a legnagyobb gondossággal kell betartani. Azonos mozgások állandó ismétlése, kezdetleges technikával készült alkatrészekből öszszeszerelt kézi mozgatású géppel kevésnek bizonyult az egyre növekvő követelmények kelégítésére. Ez mindig újabb, tökéletesebb osztógépek szerkesztéséhez vezetett, melynek egyik fokozati láncszeme Jedlik automatagépe. Palatin — jegyzőkönyve szerint — a gép szerkezetén nem változtatott, csak több új, magakészítette csavarmetszővel 1/3, majd 1/2 milliméter menetemelkedésű csavarokkal és ugyancsak saját készítésű fogaskerekekkel növelte a milliméterre eső karcolatok számát. Jedlik osztógépe (1. ábra) lényegében két egymásra merőleges vályúban csúszó szánból áll. Az egyik a munkadarabot, a másik a karcoló gyémánt befogóját vezeti. A munkadarab tartóprizmája előre-hátra csúszik az egyik vályú oldalfalai között, mialatt a karcoló gyémánt befogója saját szánján, a csavarorsó egészen kis szögben történő szakaszos elfordulásával végzi eltolását. A gép 5 esztergályozott, falábon nyugvó sárgaréz asztalra van erősítve. (2. ábra), A vonalazáshoz szükséges műveletek vezérlésére 124x215 mm méretű, keresztvasakkal felszerelt, négyszögű vaskeretet használt fel Jedlik. A keret, az alsó részére szerelt tengely körül lengőmozgást végez. A keret mozgását végző, a gép asztallapja alatt működő tolórúd, csuklóval összekapcsolt két rúdból áll ós a meghajtózsinórkerék forgatókarjához kapcsolódik. A kilengés mértéke szabályozható, a tolórúd tartójának a keret tengelyétől mért magasságának változtatásával (3. ábra). A meghajtó zsinórkerék egyenesvezetékénél ugyanazt a teret használja ki, mint amit a hajtórúd amúgy is elfoglal. Nem áldoz külön szerkezeti részt, mert a keresztfej csap mindjárt magán hordja a hajtómű keresztfejének megfelelő alkatrészt. Az egyenesvezetésre kihasználja a teljes hosszt. 1 Ferenczy Viktor: Jedlik Ányos élete és alkotásai I. rósz p. 95. 2 A rácsok külföldi elismeréséről részletesen ír Ferenczy i. m. I. p. 110 — 114.