Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Opitz László: Jedlik Ányos automatagépe

OPITZ ÁLSZLÓ* JEDLIK ÁNYOS AUTOMATAGÉPE A XIX. sz.-ban, a „műszaki felfedezések századában" élő Jedlik Ányosnak (1800— 1895) a technikai alkotások terén kifejtett sokoldalúságánál csak szerénysége volt nagyobb. Tudományos kiképzését Pannonhalmán, a bencés szemináriumban kapta. Tanári pályáját pappá szentelése után, 1825-ben kezdte meg. A Tudományegyetem fizika tanszékének 1840-től 1878-ig volt tanára. Felsőfokú oktatómunkáját a budai Tudományegyetem Bölcsészeti Karán belül működő Institutum Geometricum néven ismert mérnöki intézetben kezdte, és a mérnökképzés önálló egyeteméről, a kir. József Műegyetemről vonult nyugalomba 78 éves korában, és költözött a bencés rend győri házába. Gondosan vezetett naplója tárta fel az utókor előtt, hogy korábban rájött a természet jó néhány titkára, melyek felfedezését a technikatörténet másoknak tulajdonít. Az Országos Műszaki Múzeumban őrzik Jedlik több muzeális értékű alkotását, közöttük rácsosztógépét is, eredeti (Jedlik) és Palatin féle csavarorsókkal, fogaskerekekkel és Jedlik által készített és szignált 3 db optikai rácsát. A ráesosztógép (1. ábra) jelenleg is összeszerelt, üzemképes állapotban van. Gépét nem nevezhetjük találmánynak, de összetett szerkezete, ötletes megoldásai, a szükséges műveletek folyamatossá tétele, automatizálása kiemeli Jedlik osztógépét, megelőző és kortársainak ugyanebből a célból készített gépei közül. Jedlik gépe a maga nemében nem a legelső, de minden bizonnyal eredeti és önálló konstrukció. Kitűnő rácsokat készítettek már előtte, az ő rácsainak színjátéka azonban tökéletesebb elődeinél, ezért kérték azokat határainkon túl is. Az optikai rácsok és az azokat előállító szerkezetek fejlődéstörténetéből kivonatosan rámutatunk néhány jelentős, — feltehetően ezért ismertebb — Jedlik gépe előtt készült és az azt követő gépszerkesztőkre, optikai rácsaikra, gépeik megoldásának alapelvére. Optikai rácsokat először Fraunhofer József (1787—1826) német fizikus készített. Régebben is ismerték már, hogy sűrűn megvonalazott fémlapok a fényforrás (nap, gyertya, stb.) ráeső fényében szivárványszíneket játszanak. Ezt a tapasztalati tényt tudományos vizsgálat tárgyává először Fraunhofer tette. Fényátnemeresztő lappal fedte le messzelátójának tárgylencséjét úgy, hogy közepén egy keskeny rést hagyott. A távolabbi fényforrás színekkel szegélyezve jelent meg. Majd korommal vont be sík üveglapot és erre vonalakat húzott. A rések számát szaporítva a, teljes színkép jelentkezett. Később üveglemezre karcolt hegyes gyémánttal barázdákat. A rábocsátott fénysugár színképe ekkor is feltűnt. A beeső összetett sugár alkotóit a rács hullámhosszaikkal arányosan eltérítette: alapszíneire bontotta a sugarat. Egyre sűrűbb kézi vonalazással készült rácsai a színképet telje* 1114 Budapest, Bartók Béla út 39.