Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Székely György: A szabványosítás történetéből

A feudalizmus korszaka A rabszolgatartó társadalmi korszakból vett példák után a feudalista idők egységesítési törekvéseivel folytatjuk tanulmányunkat. Mint ismeretes, ezt a korszakot Róma bukását követő századtól számítják. A VI. században a Római Birodalom egysége nemcsak politikai, hanem már kulturális tekintetben is megoszlott. A rabszolgatartó társadalmi rendszert felváltotta a feudalista termelési mód. Libertinuszok (felszabadult rabszolgák) és jobbágyok már nem álltak a földesúr kizárólagos tulajdonában. Az államhatalom nem tudja — jórészt a hűbéri láncolat miatt — akaratát egységesen érvényesíteni. Római és bizánci, valamint „barbár" szokások keveredtek, és ez számos területen éreztette hatását. A korai feudalizmus korszakában megbomlott az írás egysége is. Gót, cirill, meroving stb. írásjelek jelennek meg, és terjednek á rómaihoz képest viszonylag kisebb kultúrterületeken. Káosz következik a pénz- és mértékrendszerek vonatkozásában is. Éppen ezért már a jusztinianuszi időkben kiadták a Tabula de mensuris et ponderibus-t, azaz a mértékek és súlyok táblázatát.

14 A korai bizánci céhek visszaélései ellen államhatalmilag kísérelték meg rendezni a minőség és az ár kérdéseit is. A sokszor sikertelen egységesítés, illetve felbomlás tényét jól érezte Nagy Károly frank császár is. Királyi rendelettel próbálta meg egységes mederbe terelni az írásjeleket és a közigazgatást, valamint a mezőgazdaságot.

15 Ebben a szabályozásban és típusgazdálkodási rendszerben szerepelt pl. a „háromnyomásos rendszer" és annak értelmezése, módja. A frank birodalomban azonban az egységesítés számos negatív példát is mutat. Ismeretes, — hogy csak a pénzegységek ügyét idézzük — az a tény, hogy a merovingok korában 900 pénzverőhely 2000 féle éremtípust vert.

16 A térhódító arab kalifátus számos műszaki vívmánnyal és tudományos megállapítással gazdagította a technika történetét. Avicenna (Ibn Szína) arab tudós orvos-vegyészeti és természettudományos könyvét a Kanun-t például 30 latinnyelvű új kiadásban jelentették meg. Ezek azonban csak tudományos „minták" és nem szabványok voltak.

17 Éppen úgy a damaszkuszi acél, bár minőségi fogalmat jelentett, meghatározása kereskedelmi szokáson alapult. Tudunk arról, hogy a középkori céhek gyakran adtak ki szabályozásokat, ezek azonban csak a céhtagokat kötötték, jóllehet itt már a szabványszerű elem érvényesült. Talán a vállalati szabványok első csíráiként értékelhetők pl. a híres, 1298-ban kiadott íSpeyer-i Urkunde, a céh versenyképességének érdekében rendezte a minőség kérdését.

18 A középkori szabványosítás egyik klasszikus példáját a Velencei Köztársaság szolgáltatta Foscari dogé idejétől. Föníciai és római hagyományokat továbbfejlesztve ugyanis elrendelték, hogy a hajóknál egységes alkatrészcsoportokat kell rendszeresíteni. Gondosan ügyeltek a cserélhetőség és a pótlás elvére is, és a velencei konzulátusokat is — a nagy arzenálokon kívül — ellátták a legfontosabb hajózási kellékekkel. A flottánál élesen vizsgálták a merülési (terhelési) képességet és a hajók összekapcsolhatóságának műszaki előfeltételeit. Ismeretes, hogy Velence nagyhatalma egyenes arányban állott kereskedelmi és hadi hajóparkjánaknagyságával és tökéletesen ellátott navigációs kellékeivel. A kevésbé fejlett és egységesített török hajók és gályák ezekkel nem vehették fel a versenyt.

19