Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

1. XI—XII. sz-i lübecki eszterga rekonstrukciója. (W. Neugebauer 1953, nyomán) ábrázolását Neugebauer rekonstruálta. A lübecki ásatások XI. —XII. századi régészeti anyagában esztergára való tengelycsúcsok is vannak. (1. kép.)

6 Az eszterga Európa-szerte azonos technikai fejlettségű példányain dolgozhattak az Árpád-korban a magyarországi esztergályosok is. Árpádkori csont, vagy faanyagú régészeti leletről, ábrázolásról nincs tudomásunk. A rendelkezésünkre álló okleveles adatokból azonban körvonalazhatjuk a háziipari keretek között dolgozó mesterek tevékenységét.

7 Tálakat, ivópoharakat készítettek, amelyeket a dömösi, pannonhalmi, bakonybéli stb. kolostoroknak beszolgáltattak, majd ezeknek egy. része a kereskedelembe került. A XIII. században az esztergomi vásár vámszabályzatában említik először név szerint ezeket a termékeket, 1% volt az értük fizetendő vám értéke.

8 A XIII. századra az eddigi kézimeghajtású gépek már nem tudták kielégíteni a megnövekedett szükségleteket. A segéderőt igénybevevő meghajtási módok közül az íj hajtást alakíthatták át a legkönnyebben. Az íj húrjának egyik végét a mennyezetre erősített rugózó vessző végére, a másikat a lábítóra erősítették. Ezzel megszűnt a két kéz eltérő mozgása és megnőtt a munka sebessége.

9 A középkori szinkronikus lábhajtásról az első fennmaradt ábrázolás a Bible Moralisée egyik illusztrációjának esztergályost ábrázoló részlete.

10 Ez az új munkagép, a rugózó vesszővel kombinált íjhajtású eszterga a XIII. században egész Európában elterjedt. Okleveles adatok, néprajzi analógiák és régészeti leletek alapján W. Hensel a lengyelországi esztergályosok munkagépeként ezt az esztergát határozta meg.

11 (2. kép.) Évszázadok óta, napjainkban is használják a magyar falusi mesterek, csontot és fát egyaránt esztergályoztak vele.

12 A Dísz téri kutak esztergályozott készítményei már ilyen esztergán, vagy valamilyen más részletmegoldású variánsán készültek. A Mendelschen Hausbuch sorozatában például a 42. testvér esztergájának rugózó vesszőjét külön oszlopra erősítették, a rajzoló a különböző esztergavésőket is lerajzolta.

13 A XIV—XV. század fordulóján a budai esztergályozott készítmények mennyisége ugrásszerűen megnőtt. Ennek az a magyarázata, hogy a királyi palota területén, a Csonkatorony környékén működő csontfeldolgozó műhely régészeti leletei előkerültek a budai várpalota feltárása során. A félkész, hulladék és rontott darabokat, valamint az elkészült tárgyakat G. Sándor Mária dolgozta fel, megmunkálás és funkció szerint csoportosította azokat.

14 A magyar ipartörténet szempontjából igen nagyjelentőségű műhely a Zsigmond-kori palota háziszükségleteit elégítette ki, eddigi ismereteink szerint sem hazai, sem külföldi kisugárzása nem volt.

15 A XV — XVI. századi leletanyagot egybevetve kitűnt, hogy ez a műhely a Mátyás-kori palotában már nem működött, a királyi udvar esztergályozott csonttárgyait máshonnan szerezte be.

16 A történeti forrásokban nem esik szó arról, hogy