Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Stier Miklós: A Magyar Mérnök-Egylet megalakulásának történetéhez (1866–1867)

nemzet félkarú óriás." Az ipar és gazdaság vonatkozásában fedezhető fel az a szál, amely az abszolutizmuskori mérnökséget a nagy elődökhöz köti, hiszen a leghaladóbb eszmei hagyományok folytatóivá válnak. Kétségtelen azonban az is, hogy nem a teljes függetlenségi koncepció folytatásáról van itt szó, mert hiszen Kossuthnál az önálló, a független nemzeti ipar megteremtésén van a hangsúly. A teljes kossuthi, forradalmi örökséget természetesen a múlt század 60-as éveiben már nem lehetett következetesen továbbvinni, még kevésbé továbbfejleszteni. Űj helyzet állt elő, Magyarország a kiegyezés felé tartott. Az új helyzet teremtette lehetőségek között azonban — mégegyszer hangsúlyoznánk — a hazai mérnökség távlati elképzeléseiben végülis a lehető legjobb utat járta, mert következetesen polgári törekvései között az ipar fejlesztését tűzte ki legfőbb céljául, mint a gazdasági felemelkedés legfontosabb feltételét. Az új kiút felvázolása, és az a tény, hogy a magyar mérnök-értelmiség legjelesebbjei azt magukévá tették, korántsem jelenti hazafiasságuk csökkenését, vagy nemzeti tudatuk, sőt öntudatuk csorbulását. Sokkal inkább arról van szó, hogy hazafiságuk, patriotizmusuk ezidőben új tartalmat nyert, amelynek legfőbb követelményévé a polgári haladás, a korszerűség vált. „Hajdan a harci dicsőség, a csatákban vívott győzelmek tették a nemzeteket naggyá, de a jelenkorban, midőn a polgárosodás az örökbéke elvét tűzte ki célul, már más tényezők segíthetik a nemzetek mivelődését, az országok felvirágzását elő. .. "

48 S hogy nem egyszerűen kozmopolitizmust, a belső erők fejlesztésének és a nemzet érdekeinek szem elől tévesztését takarja a mérnökértelmiség fentiekben vázolt koncepciója, hanem a történelmi helyzet reális feismeréséből, az adott lehetőségek felméréséből fakadó, a továbbhaladást, az iparosodást sürgető, a haza és nemzet gazdasági megerősödését kívánó nézetrendszert, azt mi sem bizonyítja inkább, mint éppen Hollán Ernő beszéde. Állandóan visszatérő és központi gondolata, hogy a többnyire „idegen kézen" lévő fejlődő hazai műipart önálló nemzeti műiparrá kell kifejleszteni. A leendő egylet célját többek között abban is látja, hogy az — kellő színvonalra emelve a magyar mérnökök szaktudását — mindenekelőtt a magyar mérnökök érdekeit képviselje. A magyar mérnök feladata lesz, hogy a fejlődésnek indult hazai műipart „nemzetivé tegye". „Ha idegenek végzik e munkát, a hazai ipar is idegen lesz, melynek elhatalmasodása oly függőségbe ejthet bennünket, mely veszélyesebb lehet nemzeti önállásunkra, mint voltak Bach és Schmerling beolvasztási törekvései. Korunkban ... a cosmopolitikus tanokkal ellenkezőleg, minden társadalom az idegen befolyás alól igyekszik kimenekülni, mert a szabadság érdekei által követelt önállásra törekszik. Nincsen annálfogva igazoltabb követelés, mint az, hogy a hazai műipar szolgálatában hazai erők foglalkozzanak." Nem az önállóság feladását hirdetik tehát mérnökeink legjelesebbjei, hanem a gazdasági fejlődés érdekében az új történelmi helyzetnek megfelelő olyan új elgondolást, amelyben a korábbi korszakkal ellentétben megbomlik az egyensúly a haladás és a nemzeti függetlenség között, s a hangsúly a társadalmi haladás kérdéseire kerül. Ennyiben más ez, mint a kossuthi koncepció, s hogy miért más, arra Magyarország konkrét történeti helyzete adja meg a választ. * Hollán beszéde a Magyar Mérnök-Egylet „előkészítő" közgyűlésén köztetszésnek örvendett, lelkes hangulatot váltott ki. Az elnöki beszédet követő hozzászólások meleg szavakkal üdvözölték a megalakuló egyletet. A közgyűlés köszönetet szavazott az egylet-alapítás eszméjének megvalósítása körül különös érdemeket szerzett alapító-választmányi tagoknak: Hollán Ernőnek, Reitter Ferenc-