Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

MŰSZAKI SZAKMÚZEUMOK - Szabadváry Ferenc–Rajnai Rudolfné: Az Országos Műszaki Múzeum helyzete és a további tervek

Semmi sem bizonyítja jobban az előbb mondott tétel helyességét mint az, hogy miután hazánkban egy központi műszaki múzeum szervezése nem történt meg; egyre-másra létrejöttek — más tárcák, iparágak, trösztök, vállalatok szer­vezésében és áldozatkészségéből — az egyes szakági múzeumok. Ezek létrejöttében nyilván nem kis szerepe volt annak a szempontnak, amit a bevezetőmben emlí­tettem, nevezetesen, hogy a műszaki múzeum a legjobb és legtartósabb ipar­propaganda. Ma hazánkban 14 ipari szakmúzeum működik és számos gyártörténeti gyűjtemény létezik a szervezettség és befejezettség különböző állapotában. Országos Műszaki Múzeum híján Magyarországon tehát egy egészen sajátos helyzet alakult ki. Adva vannak a különböző múzeumok és gyűjtemények, amelyek elsősorban az ülető tárgykör magyarországi történeti vonatkozásait mutatják be. Ez a fejlődés spontán volt, ezeknek létezése tény, s azt hiszem, hogy ez örvendetes tény. Hiszen ma már a technika olyan szerteágazó és akkora területet ölel fel, hogy a legjelentő­sebb és leggazdagabb technikai múzeumnak is egyre nehezebb feladat a technika minden ágának permanens fejlődését részleteiben nyomon követni. Ebben a kialakult helyzetben számot kell vetnünk, hogy mi legyen a Művelő­désügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó országos jellegű műszaki múzeum fel­adata. Mielőtt erre felelnénk, nézzük meg milyen szakmúzeumaink is vannak. Alakulásuk sorrendjében ezek a következők: A Postamúzeum 1956-ban nyílt meg a Posta Vezérigazgatóság Krisztina kör­úti épületében. 1957. augusztásában a Tűzoltó Múzeum nyitotta meg kapuit az érdeklődők számára a kőbányai Tűzoltó Laktanya épületében. Hazánk legrégibb iparágát, illetve annak fejlődéstörténeti emlékeit bemutató szakmúzeumunk a Központi Bányászati Múzeum 1957. októberében nyílt meg Sopronban. A Kohó és Gépipari Minisztérium a Népművelési Minisztériummal egyetértés­ben még 1956-ban egy kohászati múzeum létrehozását határozta el Diósgyőr szék­hellyel. Célja a kohászat múltjának valamint fejlődésének szemléltető bemutatása. A szorgalmas gyűjtőmunka eredményeképpen 1960. szeptemberében a diósgyőri vasgyár vendégházában ünnepélyesen megnyílt a múzeum. Itt kell megemlékeznünk a Diósgyőr melletti Garadna völgyében levő — középeurópai viszonylatban is egyedülálló — újmassai őskohóról. Ennek közelében a fentebb ismertetett Központi Kohászati Múzeum két szobából álló kis múzeu­mot létesített, ahol az újmassai kohó termékeit mutatja be. 1962-ben létrejött Pápán az 1783-ban alapított Kluge-féle kékfestő üzem helyreállított épületében ennek az igen jelentős manufaktúrának állandó jellegű kiállítása. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság közreműködésével 1964. nyarán nyílt meg a siófoki Beszédes József Múzeum, mely a magyar vízgazdálkodás történetéről és fejlődéséről adott képet. 1969. szeptemberében nyílt meg az 1845-ben alapított Ganz Törzsgyár öntőcsar­nokának korhű helyreállításával — a Művelődésügyi Minisztérium jelentős támoga­tásával — az Öntödei Múzeum. Ugyancsak ez év szeptemberében nyílt meg Zalaegerszegen a szabadtéri Olaj­ipari Múzeum, mely az első időkből származó fúrótornyaival és működőképes be­rendezéseivel bemutatja az olajbányászat technológiáját. Állandó jellegű csillagá­szati kiállítás nyílt meg, 18. századbeli korhű műszerekkel, az egri Pedagógiai Fő­iskola épületének helyreállított ún. csillagtornyában, a Spekulában.

Next

/
Thumbnails
Contents