Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Bendefy László: Idb. Vay Miklós és Born Ignác szerepe a Tokaji-hegység földtani megismerésében

Kazinczy a számára eddig ismeretlen*kőzetet olyan nagyjelentőségűnek ítélte, hogy levelei nyomán egyetemi professzorok is eljöttek megismerni azt, az író pedig aki a brünni „Oekonomische Neuigkeiten" munkatársa volt, a báró engedélyével a folyóirat számára beszámolót írt a híressé vált pince ritka jótulajdonságokkal rendelkező kőzetanyagáról. Vay válaszát nem ismerjük. A pince építése akkoriban még javában tartott. Magassága 1,9—2,1 m között változó. A végében szellőzőakna is készült. Ennek nyomait 1967/68 telén találták meg. Egy kis Craelius-szal bele is fúrtak, de a pinceüregnél egyébre nem akadtak. > Vay tábornok 1800 körül már tudott egyet s mást a zöldes-fehér építőkőzet felől, mert még gyermek-korában, József bátyjával együtt a Somos-hegyi riolittufában, valamint a szomszédos tállyai Kopasz-hegy piroxénandezitjének több cm-es hólyagos üregeiben opálféleségeket találtak. Ma már tudjuk, hogy az opál értékesebb fajtái á Tokaj hegységben csak ásványtani érdekességként fordulnak elő, de Vay Miklós, aki hányatott élete során nem egyszer szorongató anyagi viszonyok közé került, az opál előfordulásoktól anyagi helyzetének jobbrafordulását remélte. Emiatt lépett már eléggé korán kapcsolatba Born Ignáccsl. Korábbi ismereteink szerint a nemesopált a Tokaji-hegységben, Monok község határában Szepesi Gusztáv főmérnök és fia 1934-ben fedezte fel (11). A Vay bárók golopi családi levéltárából előkerült okiratok és levelek (36) alapján azonban kiviláglik, hogy a Tolcsva és Golop közötti piroxénandezitekhez, illetőleg riolittufákhoz kötött opál előfordulás felismerése Vay Miklós mérnöktárbornok és fiai, illetőleg Varadi Szabó János sárospataki professzor, a Vay-fiúk nevelőjének nevéhez fűződik. Felfedezésük azonban a tábornok halálával feledésbe merült. Vay Miklós életútja Vay Miklós (1756—1824) a consiliárius (királyi tanácsos) Vay Ábrahám fia (2. ábra); anyja Wass Anna grófnő pedig, a „kuruc" Vay Ádám unokája. Atyját hat éves korában elvesztette. Mivel két bátyja, József és Dániel, ekkor már Sárospatakon tanult, Miklós is oda került. Kitűnő tanuló volt; különösen a matematikai és fizikai ismeretek terén tűnt ki társai közül (3). 1776-ban Bécsbe, majd a Laimgrubei hadmérnöki akadémiára került. Itt a legkiválóbbnak bizonyult, ezért rábízták a csehországi theresienstadti vár egy részének építését. Feladatát olyan kitűnően oldotta meg, hogy egy szemle alkalmával II. József személyesen elbeszélgetett vele. E beszélgetés következményeként a császár több esztendei nyugateurópai tanulmányútra küldte: Németországba, Angliába, Franciaországba, és a közbeeső kisebb államokba. Vay Miklóst minden érdekelte. Éles szeme mindent megfigyelt. A látottakról naplót vezetett és egész életén át arra törekedett, hogy a külföldön látott és tapasztalt hasznosítható dolgokat átültesse hazánkba is. 1786 első felében Franciaországban tartózkodott. Ellátogatott Párizsba, majd elkísérte XVI. Lajost Cherbourgba. Megtekintette az ott üzembe helyezett új révet. Onnan tovább utazott Languedocba a csatorna megszemlélésére. Majd átkelt Londonba. Az itt töltött egy esztendő alatt Ramsden műszereinek optikai elemeit ő tervezte meg. Ebbeli érdemeiért a Royal Society rendes tagjává választotta. így lett Vay Miklós az angol tudományos akadémia második magyar tagja (5). Alighogy visszaérkezett, rövidesen megkezdődött a török háború. Laudon tábornok hadserege — közöttük a hidászoknál Vay Miklós kapitány — felvonult