Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Bendefy László: Idb. Vay Miklós és Born Ignác szerepe a Tokaji-hegység földtani megismerésében

KÖZLEMÉNYEK BENDEFY LÁSZLÓ :* IDB. VAY MIKLÓS ÉS BORN IGNÁC SZEREPE A TOKAJI-HEGYSÉG FÖLDTANI MEGISMERÉSÉBEN A Tokaji-hegységnek D-i, DNy-i része: Golop, Tállya, Mád, Szegilong és Pálháza környéke — hatalmas kaolin, bentonit és perlit-bányászatával — a magyar népgazdaság egyik legnagyobb természeti kincse. E környék legelső földtani kutatója egy 17. századi tudós, a maga koránál messze előbbre járó geognoszta: Köleséri Sámuel volt. E kivételes tehetségű, de meglehetősen zaklatott és viszontagságos életű tudós idb. Köleséri Sámuel református lelkész és Dómján Anna fiaként 1663. nov. 18-án Szendrőn született, ahol atyja az akkor még végvári életet élő városka lelkésze volt. Szülei a törökök gyakori rajtaütése miatt Szendrőről előbb: 1668-ban Tokajba, majd 1672-ben Debrecenbe költöztek, ahol atyját 1681-ben esperessé választották. Ő azonban 1683 derekán 49 éves korában váratlanul elhunyt (8). Fia, az ifjabb Sámuel, ekkor kereken 20 éves volt. ő is a papi pályára készült és Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárjának, Teleki Mihálynak, anyagi támogatásával már 16 éves kora óta a belga, illetve holland egyetemeken tanult. A teológiai stúdiumok mellett természettudományi kiképzést nyert. 1681 tavaszán „De Lumine ..." című disszertációjával a leydeni egyetemen elnyerte a teológiai-, majd ugyanezen év nyarán „De Systemati Mundi .. . " c. dolgozatával a bölcsészettudományi doktori fokozatot. Kettős doktori diplomájával 1683-ban tért haza Debrecenbe, de bemutatkozó prédikációján elvétette a magyar nyelvű Miatyánk szövegét; a nagyon is önérzetes fiatalember ezért nem óhajtott a papi pályán maradni, hanem Teleki Mihály ajánlatára orvossá képezte magát. Evégből visszatért a leydeni egyetemre és néhány év múlva — orvosi és természettudósi diplomával a zsebében — hazatérve, Nagyszebenben telepedett le. Ettől kezdve — kiváló orvosi gyakorlata mellett — minden idejét Erdély ásványkincsei megismerésének szentelte és európai hírű geognosztává képezte magát. 1699-től már az Erdélyben megszervezett császári bányászati bizottság tagja, 1702-től kezdve pedig az erdélyi bányászat teljhatalmú biztosává nevezték ki. Köleséri a földtani viszonyok jobb megismerhetése végett az Erdély-közeli hegyvidékeket is bejárta. Többször is megfordult szülőföldjén, a Bódva-völgyi Szendrőn, bejárta a Sajó és Hernád közé zárt Cserehátat és a zempléni hegyvidéknek Golop, Mád és Szegilong közé eső jó bortermő lankáit. Útjai Pálházán keresztül Telkibányáig vezettek. Az e vidéken szerzett tapasztalatait is leírta az 1717ben Nagyszebenben kiadott „Auraria Romano-Dacica ..." című, Erdély bányásza* 1122 Budapest, Maros u. 36.