Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A pest-budai iparosok szerszámkészlete a reformkorban

nát. Felosztható vagyona 606 790 Ft 24 x, szerszámainak értéke 667 vFt 45 v, egy ezreléke sincs a gyáros vagyonának. Vogel gyárában 20 gyalupadot állítottak fel. Ezek értéke maximálisan 35, minimálisan 4 vFt egyenként. Nagy viszont a kiegészítő szerszámok mennyisége. A gyalupadok felszerelésén kívül 60 különféle gyalu, 320 satu, 20 faragókés, 35 horonygyalu stb. található a gyárban. Ez arra mutat, hogy itt nemcsak a szakképzett, gyalupadon dolgozó asztaloslegények foglalkoztatására volt lehetőség, hanem munkát adtak sok napszámosnak (= kisegítőnek) is, akik csak egy munkafolyamatot végeztek. A kismesterek műhelyeiben minden mester és szakképzett legény elvégezte a teljes munkát, ezért volt szüksége a műhely személyzetének egy-egy felszerelt gyalupadra. Összességében Vogel bútorgyáros szerszámkészlete három jól felszerelt műhely berendezésének felelt meg.

26 Az asztalos mestereknél jóval kevesebb szerszámmal rendelkeztek a kontárok. Gruber János asztaloskontár egész vagyona 72 vFt 59 x, adóssága 20 vFt, szerszámait 39 vFt 52 x-ra értékelte a céhmester. Egy gyalupadja volt, azonban műhelyében igen sok apró szerszámot találtak: 25 horonygyalut, 16 satut, 12 vésőt, 7 mérőeszközt és egyéb felszerelést. A műhely kibővítésével lehetőség lett volna még egy gyalupad beállítására is.

27 A kontárok, a céhekbe nem jutó, de önállósulni kívánó mesterek a reformkori iparűzők sajátos típusát képviselik. A céhek válsága, a kézműipari termelés átalakulása miatt nincs lehetőségük arra, hogy önálló mesterek legyenek, de harcolnak a kismesteri célokért, és minden vagyonukat műhelyük felszerelésébe fektetik. A reformkorban az asztalos műhelyekben elhelyezett szerszámok három csoportra oszthatók: gyalupadok, a hozzájuk tartozó felszerelés és a közösen használt tartalékszerszámok, (pl. enyvolvasztók, nagyobb fűrészek). Ezen az alapvető képen belül a hagyatéki leltárak alapján többfajta asztalosműhelyt különböztethetünk meg: 1. A gazdagabb mestereknél 5 — 6 gyalupad található, felszerelésük jó, viszont kicsi a közösen használt és kiegészítő szerszámok mennyisége a gyalupadok értékéhez képest. 2. A szegényebb mesterek csak 2 — 3 gyalupadot állítottak fel. Ezek felszerelése csekély, néhány gyalupad szerszám nélküli. 3. A gyárakban jól felszerelt gyalupadok találhatók, igen sok kiegészítő, napszámosok által is használható szerszámmal. 4. A kontároknál rendszerint csak egy gyalupad volt, viszont a sok apró szerszám alapján lehetőség nyílt a műhely kibővítésére és új gyalupad beállítására. A hagyatéki leltárakból az asztalosok műhelyeiről kaphatunk a XIX. század elején a legteljesebb képet. A többi faipari szakma szerszámait illetve a műhelyben található eszközöket csak összehasonlíthatjuk az asztalosok szerszámkészletével. Az ácsok céhei a XIX. század elején csak a vállalkozókat egyesítették. így a mesterek létszáma a reformkorban is 10 alatt maradt Pesten és Budán egyaránt. Az ácsok az asztalosoknál erősebb szerszámokkal dolgoztak. A fa feldarabolására fejszét és széles pengéjű ács-szekercét használtak. A mesterek fontos szerszáma volt a vésőcsákány, amelyet lyukak fúrására használtak. Alakja T-forma. A kisebb erőt kifejtő vésőnek fa nyele volt. Ha a vésőre kereszt alakú fogót tettek, akkor szalunak nevezték. Ezzel marokra fogva nagyobb erőt lehetett kifejteni, mint a közönséges nyeles vésővel. A fűrészek vastag lemezből készültek, rendszerint kétnyelű fűrészeket használtak, ezt nevezték ács vagy öregfűrésznek. Gyaluik szélesebbek voltak az asztalosokénál, és nem mutattak nagy változatosságot. Legtöbbször nagyoló, simító, eresztő és horonygyalut használtak.

28 Műhelyeiket a szabad-