Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

A Dísz téri fakupákat (kat.sz.: XIV/75—76.) és fapalackot (kat.sz.: XV/77.) a XIV. században már fém edényekkel párhuzamosan használták. E típusba sorolható edények tipológiai fejlődését Holl Imre állította össze. A XIV. század második felében az alacsony talpú, nyomott forma a gyakori, a század utolsó negyedében a korábbi lyukas fül helyett lapos fogantyút készítettek. A XV. században az így kialakult formát karcsú, magas kehelytalpra helyezték.

58 A Dísz téri kupák közeli hasonmását láthatjuk a XV. század második negyedében készült Cseh Biblia utolsó vacsorát ábrázoló részlete terített asztalán. (5. kép.)

59 Ez az ábrázolás a budai tányérok következő csoportjához is kapcsolódik. A középkori asztali edények között évszázadokon keresztül a legnépesebb csoportot alkotják a lapos, korongalakú tányérok. Ezek ásatásokból is ismertek, Gdansk

60 és Lübeck

61 XIV., XV. századi rétegeiben a budaiakhoz hasonló méretű és formájú tányérok voltak. A budai leletek korában egész Európában használták ezt a tányérfajtát, Olaszországtól Észak-Európáig az étkezés fontos edénye volt. Egyszerű formája van, a lapos korongot mindkét oldalán kis peremmel profitálták és koncentrikus esztergált körökkel díszítették. A budai példányok egyik, vagy mindkét oldalára égetett bélyeg is került. A méretbeli különbségek funkcióbeli különbségekre is utalnak. A kis átmérőjű, (kat.sz : XI/53 — 54, 56.) lapos tányérokat étkezésre használták, mint a szent Ferenc legenda egyik XIV. századi olasz miniatúráján,

62

. vagy a Cseh Biblia utolsó vacsora jelenete részletén. (5. kép.)

63

. A XV. század folyamán az egyéb anyagokból készült asztali edények mellett továbbra is ezt az edényt használták tányér gyanánt, ugyanabban a formában, ahogyan évszázadokkal korábban kialakult.

64

. A nagyobb méretűek, mint például az egyik budai tányér, (kat.sz: XI/55.) egy másik XlV. századbeli olasz miniatura alapján vágódeszkaként is szerepelhettek, mint a terítés kellékei.

65 Az esztergályozás nyomai mellett a tányérok mindkét oldalán különböző irányú vágások nyomait is megfigyelhettük. Ez arról tanúskodik, hogy még a bélyegekkel ellátott példányokat is mindkét oldalukon egyformán használták. A fa edények és használati tárgyak tipológiailag egyedülálló darabok a magyarországi középkori leletek körében. A formai adottságok alapján időrendjüket nem tudjuk pontosan meghatározni, mert az egyes darabok ma is használatos formában készültek. A Dísz téri kutakból előkerült tárgyak lelőkörülményeit és formatörténeti adatait összevetve a katalógusban szereplő tárgyak készítési ideje a XIV. század lehetett, és legkésőbben a XIV—XV. század fordulóján kerülhettek a kutakba. Ezek a tárgyak az Európa-szerte használatban levők formai variánsai, a XIV—XV. századra elterjedt fém, majolika, üveg asztali edények mellett a terítés és az étkezés nélkülözhetetlen kellékei voltak. 1 Leroi-Gourhan: L'homme etlamatiere. Paris 1943. 101. 106. 187. F. M. Feldhaus: Die Teehnik der Vorzeit. . . Leipzig 1941. 2 László Gyula: Az avarság néprajza I. Arch. Ért. 1941. 190. old. 3 Erdélyi István: Az avarkori csontmegmunkálás néhány kérdéséről. Arch. Ért. 1956. 47. old. 4 G. Sándor Mária: Középkori magyar csontművessóg. Szakdolgozat. 1958. 14. old. 5 Erdélyi István id. m. 46. old. 6 W. Neugebauer: Efn Drechlerwerkstatt in Alt-Lübeck aus der Zeit um 1100. Hammaburg IX. 1953. 71 - 78. old. 7 Lóderer Emma: A legrégibb magyar iparososztály kialakulása. Századok. 1928. 500-507. old. Holl Imre: Mittelalterliche Funde aus von Buda. Budapest. 1966. 66. old. 1025: veszprémvölgyi görög apácakolostor részére adományozott szolgák között, 1055: tihanyi apátság javadalmainak összeírásában,