Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)
KÖNYVISMERTETÉSEK - Székefalvy-Nagy Zoltán: Szabadváry Ferenc: Than Károly
felsorolás pedig abc sorrendben történt. Természetes, hogy az egyes fejezetek feldolgozásban és tartalomban némiképpen divergálnak, hiszen nyilvánvaló, hogy egy 125 éves tanszéknek több mondanivalója van magáról, mint egy 10 évesnek. A Kar történetének érdekessége ugyanis, hogy a legrégibb tanszéke az Általános és Analitikai Kémiai tanszék magánál a karnál is idősebb, már 1847-ben a József Ipartanodán belül alakult. Felfogásbeli különbségek mutatkoztak abban is az egyes fejezetek között, hogy egyes szerzők inkább az elődök, mások inkább a jelen kutatásainak adtak nagyobb hangsúlyt. A magyar tudomány történetének nagy nyeresége a gazdag bibliogárfiai anyag, mely a jövő kutatójának könnyen megtalálhatóvá fogja tenni az egyes közleményeket, továbbá a képanyag, melyben a Műegyetem Vegyészmérnöki Kara legtöbb professzorának képét meg fogja találni. Hisz tudjuk, hogy alkalmi publikáláshoz néha milyen nehéz a múlt egy-egy személyiségének arcképét megtalálni. Sajnálatos, hogy a Kar csak azon professzorok képét közölte, amely Tanszékek ma is léteznek és mellőzte azoknak a professzoroknak az arcképét akik az időközben megszűnt (Ásványtan, Növénytan, stb.) tanszékeken működtek, pedig ezen tanszékeken is a magyar tudomány nem egy nagy személyisége oktatott. A Műegyetem Vegyészmérnöki Kara nagyon hasznosan ünnepelte meg ezen könyvvel centenáriumát, mert ez a jelen olvasójának értékes és érdekes áttekintést ad ezen nagy nevű intézmény múltjáról és jelenéről, a jövő kutatójának pedig maradandó értékű forrásmunkaként fog rendelkezésre állni. Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán SZABADVÁRY FERENC: Than Károly Akadémiai Kiadó, 1972. Az Ortutay Gyula akadémikus által szerkesztett: „A múlt magyar tudósai" címet viselő sorozatban néhány természettudós munkásságának ismertetésére is sor kerül. M. Zemplén Jolán Eötvös Lórándról, most pedig Szabadváry Ferenc Than Károlyról írt könyve jelent meg az ízléses kiállítású sorozatban. Szabadváry Ferenc kis monográfiája igen szemléletesen bizonyítja, mennyire helyes volt a hazai kémikusok közül Than Károly (1834— 1908) kiemelése. Áz ő működése fordulópontot jelent a magyarországi kémiában. Nem volt még e tudomány hazai történetében szerencsésebb kiemelkedő esemény, mint amikor a nem egészen 26 éves Than Károly nyerte el az ország egyetlen egyetemének egyetlen kémiai tanszékét, amikor 1860-ban magyarrá vált Pesten az oktatási nyelv. A tanulmány szerzőjének vállalkozása igen sokra értékelendő, hiszen mint Ilosvay Lajos két emberöltővel ezelőtt mondotta: „Az, aki Than-t jellemezni akarja, nehéz feladat előtt áll. A tanár, a filozófus, a hazafi, az ember, a családfő versenyre kelnek benne..." Szabadváry a kiadvány szűk keretei között Than sokoldalú működésének legfontosabb jellemzőit a tőle megszokott szakmai alaposággal, könnyed stílusban mutatja be. Sok olyan adattal ismerkedünk meg, amelyek az eddigi tudománytörténeti munkákból is ismeretlenek voltak, az ismert adatok is újszerű felfogásban épülnek egységes egésszé. Különlegesen értékes és ügyes annak a tudományos és társadalmi helyzetnek bemutatása, amelyben a nagy magyar kémikus élt és tevékenykedett. Igen korszerű kémiai intézetének megtervezésével és az építés irányításával is világhírnevet szerzett (éppen száz éve, 1872-ben indult meg ott az oktatás), kutatási eredményeire pedig ugyancsak mindenütt felfigyeltek.
