Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Szabadváry Ferenc: A Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Centernáriumi Évkönyve

művészei voltak az erődítéstechnikának. A mű utolsó részében a kínai társadalom kialakulásáról kapunk majd képet. A nagyközönség számára Needham 1969-ben egy külön, kisebb kötetet jelentetett meg The Grand Titration címen és benne a kínai és nyugati szellemi és technikai kultúra egymásrahatását mutatja be sok eredeti illusztráció kíséretében. Nem kivonata a nagy műnek, szempontjai, tárgyalásmódja, mondanivalói, illusztrációi szélesebbkörű érdeklődésre számíthatnak. Needham világhírű műve érdekes bepillantást nyújt a régi kínai tudomány és technika világába; adatgazdagságával, a feldolgozás módjával és alaposságával és nem utolsósorban olvasmányosságával hosszú időre példamutató lesz a technikatörténeti irodalomban. Dr. Horváth Árpád. A Budapesti Műszaki Egyetem, Gépészmérnöki Karának Centenáriumi Évkönyve 1871 — 1971. Akadémiai Kiadó, Budapest 1971. Szerkesztették: dr. Varga József, dr. Kozmann György, dr. Kalmár István, dr. Héberger Károly, Bezák Antal. A Budapesti Műszaki Egyetem hosszú ideig az ország egyetlen gépészmérnökképző intézete volt. A Kar forma szerint 1971-ben ünnepelte százéves fennállását s ez alkalommal Emlékkönyvet bocsátott ki; ez azonban csak a gépészmérnöki fakultás megalakulásának évfordulója, de nem a gépészmérnöki jellegű képzésé. Valójában bizonyos gépészeti képzés már a József Ipartanodán is folyt. A József Polytechnikumban pedig már az 1863— 64 tanévben helytartótanácsi hozzájárulással három csoportra osztották az oktatást, ezek közül az egyik a gépészmérnöki osztály nevet viselte. A Polytechnikumnak azonban még nem volt egyetemi szervezete s sokáig mérnöki oklevél kiadási joga sem. A Műegyetem egyetemi szervezetét 1871— 72-ben nyerte s ennek során alakult meg az egyetemi jogú önálló gépészmérnöki kar, dékánnal az élén, amelyet abban az időben — éppen, hogy bizonyos különbséget fejezzenek ki a tudományegyetemekkel szemben, egészen 1934-ig — gépészmérnöki osztálynak neveztek. A gépészmérnöki osztály szerepe annál is inkább jelentős volt, mert tulajdonképpen együttesen adta azt a képzést, amelyet ma a Műegyetem három kara folytat. Az önálló Villamosmérnöki Kar és a Közlekedésmérnöki Kar ugyanis csak a Felszabadulás után alakult meg. Ezen tudományok sok jeles hazai szakembere is éppen ezért gépészmérnöki oklevéllel rendelkezett, sőt rendelkezik még napjainkban is. A könyv közel egyharmadát kitevő első részében dr. Varga József dókán részletesen ismerteti a Kar történetét, foglalkozva abban a magyar műszaki felsőoktatás kezdeteivel és a Mérnöki Intézettel, a József Műegyetem alakulásával és a Gépészmérnöki Kar oktatásával ezen száz év folyamán. Különösen értékessé teszi a beszámolót, hogy szemléletesen mutatja be a tantervek fejlődését az évszázad folyamán. A közleményben nagy szerepet kap az a nagyarányú fejlődés, amelyen a Gépészmérnöki Kar a Felszabadulás óta átment, annak ellenére, hogy profiljának egy részét időközben új karoknak átadta. A könyv további részében a Kar jelenlegi munkájával, szervezetével ismerkedhetünk meg, majd az egyes tanszékek ismertetik röviden jelenlegi oktató és tudományos munkájukat, ipari kapcsolataikat és eredményeiket. A régibb tanszékek rövid visszapillantást is adnak múltjukról.