Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Kiszely Gyula: Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (Kohászat)

század vasöntészetét oklevelek és tárgyi anyag birtokában már fel is dolgoztuk. A közlemény kiadásra vár. Ezzel a munkával nemcsak a hazai öntészetnek adtuk meg a történeti alapokat, de a külföld előtt is már bizonyítani tudjuk, hogy a magyarországi öntészet az európai öntészettel párhuzamosan haladt. Ugyanez áll hazai fém- és acélöntészetre vonatkoztatva is. Külföldi öntőszakértők a történeti kutatások, feldolgozások és a múzeumi bemutatás hatására ma már elismeréssel nyilatkoznak a magyarországi öntészet nagy hagyományairól. De nemcsak az öntészetnél, hanem más kohászati ágaknál is hasonló a helyzet. Akkor, amikor a Selmecbányái Központi Bányászati Levéltár anyagát átvizsgáltuk, rajztárát áttanulmányoztuk, az ismeretek eddig nem is sejtett tárháza nyílt meg előttünk. Ezt az ismerethalmazt kiegészítettük — és egészítjük még ma is — a bécsi Hofkammerarchiv levéltári és rajztári anyagával, az Országos Levéltár mind több adatot nyújtó gazdag anyagával, régészeti ásatásaink vitathatatlan dokumentumaival, a X —XIV. század bucakemencéivel és így lassan kibontakozik előttünk a hazai kohászatunk teljes története. Ennek a sokrétű kutatómunkának látható eredménye az a jelentős történeti munka, melyet részleteiben is ismertetni fogok, valamint a rajz és képdokumentumoknak az az összefoglaló kiadványa, melyet Egyesületünk keretében közeljövőben kiadunk. Ez a könyv a magyarországi kohászat fejlődését ismerteti képekben, a X. századtól 1945-ig. 450 képpel, rajzzal fogjuk dokumentálni az elmúlt 900 év kohászatának fejlődését. Kohászattörténeti munkánkban már 15 évvel ezelőtt bevezettük a komplex kutatást és feldolgozát. Ennek első látható eredménye: „A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban" c. munka, ahol történész, régész, vegyész és kohász dolgozott együtt. Gyakorlatilag is bebizonyosodott, hogy a komplex munkának nagy előnyei vannak és ezt igyekszünk a jövőben még tovább fejleszteni. Kezdettől fogva álláspontunk az volt, hogy a kohászati történetírás legfőbb alapja a régészet és a levéltári kutatás. A régi nyomtatott anyagban — a már említett forrásértékű kiadványok kivételével — sok a hiba, azt csak kellő ellenőrzés után fogadhatjuk el forrásanyagnak. Történeti kollektívánkból dr. Heckenast Gusztáv: A feudáliskori magyarországi vaskohászat historiográfiája c. tanulmányában mutat rá erre a kérdésre a legvilágosabban. Tizenöt esztendeje fontos feladatunknak tekintettük, a kohászati technológia történetének kutatást is. Mint bebizonyosodott, ez egyike a legnehezebb feladatoknak, mert írásos anyag csak igen csekély mennyiségben található és itt bizalommal kell támaszkodnunk idősebb kohász kollégáink visszaemlélezéseire. Egyes kohászati technológiák reprodukálása rendkívül költséges és sok időt vesz igénybe, mint azt a X. századi bucaeljárás próbaolvasztásai is bizonyítják. Zoltay Endre munkatársunk két esztendőn át több esetben végzett kísérletet, míg végre a második év végén igazolni tudta, hogyan kohászkodtak honfoglaló őseink. Feladatunknak tekintjük, hogy az elmúlt 50—60 év technológiájának írásban'le nem fektetett anyagát összegyűjtsük és lapjainkban közzétegyük, ezzel is további adatok közlésére kívánjuk ösztönözni idősebb kohászainkat. Ez évben a sorozatot az ÖNTÖDE c. lapunkban meg is indítottuk. Súlyos hiányosságok vannak azonban a ma technológiájának megőrzésében. Technológusaink még nem érzik mennyire fontos a technológiai utasításoknak, eljárásoknak a vállalati levéltárakban való elhelyezése. Itt még szívós felvilágosító munkára van szükség, mert a technológia története a technikatörténet egyik legfontosabb ága.