Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Kiszely Gyula: Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (Kohászat)

KISZELY GYULA* ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET I. KOHÁSZAT A magyarországi kohászattörténetírás összefoglaló és forrásértékű munkálatai a XIX. század közepén H. Ignatz Biedermann: Das Eisenhütten-Gewerbe in Ungarn und dessen früheren Annexen c. munkájával 1857-ben kezdődött. Munkájában elsősorban a vállalatok bejelentéseire támaszkodott, de figyelembevette a már megjelent művekből az egyes vaskohászati gyárakra utaló és szerinte forrásértékű megállapításokat. Munkája második részében összefoglalja az első rész részadatait és ezzel kiváló forrásanyagot szolgáltat az utána következő történészek részére. A kiegyezés utáni években fontos feladatnak tekintették a történeti érzékkel rendelkező műszakiak, hogy az akkor fennálló kohászati üzemeket felmérjék. Ezzel a kohászattörténetírásnak pótolhatatlan szolgálatot tettek, mert ezek a leghitelesebb adataink ennek a kornak kohászati technikai fejlettségéről. Ezeket a munkákat teljes forrásértékűnek tekintjük. Ilyen munka például Kerpely Antal: Das Eisenhüttenwesen in Ungarn c. munkája 1872-ből, mely az akkori Magyarország 166 helységében folyó kohászatot vizsgálja technikai és gazda sági vonatkozásaiban. Az 1880. évig terjedő időben Kerpely Antal volt az, akinek munkái az 1850. év utáni adatokat is tartalmazták. Kerpely a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia Vaskohászat tanszékének professzora volt. Sokat utazott az országon belül és külföldön is, mindenkor a vaskohászat helyzetét tanulmányozva, Főhivatása szerint tanár volt, így módjában volt behatóbban foglalkozni a kohászat történetével is, amit igen eredményesen folytatott. Munkáiban sokat merített H. Biedermann már ismertetett munkájából, továbbá Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története c. munkájából, melyet mindenkor kiegészített saját tanulmányúti feljegyzéseivel is. Az 1896-ban kiadott összefoglaló magyar kohászattörténeti munkájában: „Adatok a vas történetéhez Magyarországon a XIX. század elejéig" a történelem előtti kortól 1810-ig tárgyalja a magyar vaskohászat fejlődését. Értékes munkájában az, hogy a kohász szemszögéből vizsgálja a fejlődést, s a technológiai fejlődést is nyomon követi. Munkájában tovább nem ment, mert Edvi Illés Aladár ekkor már dolgozott „A magyar korona országainak gyáripara az 1898. évben" c. munkáján. Ezt a tényt munkájának 82. oldalán a befejező mondatokban meg is endíti. Kerpely után Edvi Illés Aladár munkái forrásértékű, összefoglaló és részlet munkák. Edvi Illés Aladár munkáiban csak részben támaszkodott két neves elődének forrásértékű munkáira, ezen túlmenően azonban sokat merített saját levéltári kutatásaiból, a külföldi szakirodalomból — hiszen 30 000 kötetes magánkönyvtárában a külföldi vasiparral kapcsolatos irodalom nagy része képviselve volt. Ludwig Beck: Die Geschichte des Eisens c. munkája Kerpelynek és Edvi Illés Aladárnak ugyanúgy fontos forrása volt, mint a ma kohászattörténészének. Kiemelkedő munkának tekinthetjük még a XIX. századból Mikulik József: A bánya- és kohóipar története Dobsinán c. munkáját, mint olyan művet, mely újabb adatokkal bővítette kohászattörténeti irodalmunkat. A XX. század első éveitől az 1950-es évekig jelentősebb forrásértékű munka nem jelent meg. Kisebb feldolgozások ugyan megjelentek, ezek azonban túlsúly* Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Budapest