Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Magyar Kémikusok Egyesülete

2. Propaganda munka. A múzeum a Vegyészeti Múzeum Közleményei címmel elég rendszertelenül ugyan, de értékes kiadványokat jelentetett meg, összesen kb. 30 íven. A „Magyar vegyészet arcképcsarnoka" művészi kiállításával és tartalmával is kiválik a többi közül. A tudománytörténet támogatására szolgáló ajánló bibliográfia kiadása is jó kezdeményezésnek bizonyult. E kiadványokat ingyen, készséggel bocsátotta a Szervezőiroda az igénylők rendelkezésére. A vegyészet története iránti érdeklődést szolgálták a különböző, viszonylag nagy összegű pályázatok, amelyek a vegyipar történetére vonatkozó dolgozatok elkészítésére hívták fel a gimnáziumok, technikumok tanulóit és értek el szinte váratlan sikert. 3. Kiállítások. A Vegyészeti Múzeum felhasznált minden lehetőséget, hogy a már összegyűjtött anyag egy részét feldolgozza és ideiglenes formában a nagyközönség elé tárja. Már 1968-ban jelentkezett egy kiállítással: „A vegyipar kialakulása hazánkban" címmel, amelyet vándorkiállításként is üzemeltetett, majd ez az anyag 1970. augusztustól kedve Várpalotán volt 2 évig megtekinthető. 1970. április 4-én Vegyiparunk 25 éve címen vándorkiállítás, ugyanezen év augusztusában már Várpalotán megnyílt ugyanezzel a címmel a múzeum első állandó kiállítása, amelyet a következő évben egy újabb követett „A magyar vegyipar kialakulása a XIX. századig" címmel. Ezzel a jelenleg rendelkezésre álló terület maximálisan be is telt, még olyan helyiségeket is igénybe vettek, amelyek még csak ideiglenesen vannak helyrehozva, amelyeket a további restauráció során ismét át kell még adni. A múzeum égisze alatt készül a nemrég elhunyt Erdey László akadémikus relikviáit bemutató Erdey László emlékszoba, amelyhez a helyet és az anyagot a család volt szíves biztosítani. A Műszaki Egyetem is — ugyancsak a társadalmi igény felismerésével — támogatja a tudománytörténeti kutatásokat. A műegyetemi könyvtár értékes műszaki, tudománytörténeti kiadványsorozatába Móra Lászlónak Wartha Vincéről, Varga Józsefről és legutóbb a Vegyészeti Múzeum anyagi támogatásával Zemplén Gézáról írott igen alapos monográfiáját illesztette bele. Kiemelkedő kiállításban nemrég került ki a nyomdából a vegyészmérnöki kar centenáriumi évkönyve, mely száz év történetét foglalta össze. A tudománytörténeti kutatások támogatásában, s eredményeik publikálásában a Természettudományi Társulat és a Természettudományi Közlöny utódai, a TIT illetve annak folyóiratai az Élet és Tudomány valamint a Természet Világa továbbra is részt vettek. A TIT könyvkiadója, a Gondolat jelentette meg Balázs Lórándnak főleg angol forrásmunkák alapján összeállított, indokoltan nagy sikerű kémiatörténetét meg Szabadváry Ferenc két könyvét (Az elemek nyomában és Lavoisier és kora). Ez utóbbira — elég jellemző — nyugaton is felfigyeltek, s német nyelvű megjelenése már teljesen előkészített stádiumban van. Űj vonást jelent a kémiatörténet térhódításában az, hogy az iskolai tankönyvek egyre több tudós-arckép, életrajz és egyéb történeti adat közlésével a fiatalok széles körében keltik fel az ezirányú érdeklődést. Az iskolai oktatásban elfoglalt helye követelte meg a kémiatörténeti előadásoknak a tanárképzésbe való bevonását is. A kémiatörténeti kollégiumok számára készült tudományegyetemi jegyzetek (előbb Balázs Lóránd, majd pedig Beck Mihály, Szabadváry Ferenc és Szőkefalvi-Nagy Zoltán munkái) ilyen vonatkozásban úttörő jelentőségűeknek számítanak, hiszen hasonló külföldi kiadványról nem tudunk. A kémia tanítása c. folyóirat is elég gyakran közölt cikkeket az iskolában is oktatott egyes kémiai fogalmak kialakulásának történetéről vagy pedig egyes nagy kémikusok életének rövid ismertetéséről.