Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Magyar Kémikusok Egyesülete

SZŐKEFALVI-NAGY ZOLTÁN* MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETE Nem igen jelenik meg egyetlen kémiai közlemény vagy könyv sem hazánkban, amelyet a szerző ne azzal kezdene, hogy ismerteti a probléma felvetődésének és megoldási kísérleteinek történetét. Ebből azt a megállapítást szűrhetjük le, hogy a kémia történeti szemlélete a magyarországi kémikusok között általánosnak mondható. Ez így nagyjából igaz is, de ha sokan is mutatnak érdeklődést a kémia egy-egy igen szűk ágának története iránt, ott is inkább csak arra figyelnek, mi maradt a problémakörön belül kikutatlanul. A tudománytörténet általánosabb, közvetlen haszonnal nem járó kérdéseivel való foglalkozást általában ma is improduktív tevékenységnek, haszontalannak de legalább is szükségtelennek tartják. A tudománytörténetnek ez a lekezelése szinte a legújabb időkig teljesen jellemzően mutatkozott meg. Hogy mindezek ellenére mégis történt régebben is tudománytörténeti kutatás, hogy jelentek meg kémiatörténeti cikkek, sőt könyvek is, annak több külső és belső oka volt: 1. Nekrológok. Nemzetközi hagyományt vett át a Tudományos Akadémia, hogy elhunyt tagjairól részletes, életük és munkásságuk egészét feldolgozó nekrológot, inkább már életrajzot Íratott a szakma egy-egy avatott képviselőjével. Különböző évfordulók adtak arra is lehetőséget, hogy egy-egy tudós ténykedésének, alkotásainak időálló, a maga idejében előremutató voltát lemérhessék. Szinte kivétel nélkül minden számottevő kémikusunk kötelességének érezte, hogy a szaktudományában előtte munkálkodókról megemlékezzék, különösen ha az illetőnek tanítványi hálával tartozott. Ezek a megemlékezések — többségükben — értékes segítséget adnak a méltatott személy pozitív oldalainak számbavételére, a kor tudományában elfoglalt helyének többé-kevésbé reális felmérésére. így a hagyományos kegyeletes szokás elsőrendű tudománytörténeti forrásműveket szolgáltatott az utókor számára, 2. Ismeretterjesztés. Míg a tudományos méltatások végeredménye a későbbi kor számára szolgáltatott feldolgozott tudománytörténeti adatokat, az ismeretterjesztés viszont felismerte az ún. „történeti út" által nyújtott didaktikai segítséget s ennek megfelelően a tudománytörténeti feldolgozások „fogyasztója"-vá lett. A tudományos ismeretterjesztés legrégibb, egyben legfontosabb szerve, a Természettudományi Társulat és annak Szily Kálmán által megindított orgánuma, a Természettudományi Közlöny mindig támogatója volt a tudománytörténeti vonatkozású kérdéseknek. Maga Szily Kálmán évtizedeken keresztül „Régi magyar megfigyelések" címmel közölte a régi folyóiratokban talált érdekesebb eseteket. A Természettudományi Közlönyben jelent meg az első valóban tudományos értékű kémiatörténeti dolgozat is. Ilosvay Lajos dolgozta fel Nyulas Ferencnek a XIX. századfordulóban tevékenykedett orvosvegyészeknek életét, vízanalitikai munkásságát. Levéltári kutatásokat is végeztetett, és azok eredményeire is támaszkodott. Kár, hogy pontos levéltári jelzeteket nem adott, így a kutatások folytatása alkalmával mindent újra kellett kezdeni. * Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, Eger 15 Technikatörténeti Szemle VI. 225