Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)
BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Lászlóffy Woldemár: Magyar Hidrológiai Társaság
LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR* MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG Technikatörténeten a vízügyi szakkörökben elsősorban a magyarországi vízgazdálkodás múltjának és emlékeinek kutatását értjük, és csak másodsorban gondolunk egyes műszaki eljárások vagy megoldások kialakulásának vizsgálatára. Érthető ez, hiszen ha a víz előteremtésének, hasznosításának és az ellene való védekezésnek a technikája egyidős is az emberiséggel, a földrajzi körülmények szerint alakul. Ebből a földrajzilag determinált helyzetből adódik, hogy bőven van tennivalónk a magyar vízügyek múltjának kutatása terén, nem igen jut energiánk az általános technikatörténet művelésére. Megjegyzem azt is, hogy habár a Magyar Hidrológiai Társaság nevében szólok, nem szorítkozom a Társaság technikatörténeti tevékenységének ismertetésére, hanem a vízgazdálkodás területén folyó kutatómunkáról számolok be. Nem mintha a Hidrológiai Társaság tagjai közt nem akadnának a szakterület történetével foglalkozó szakemberek. De kétségtelen, hogy technikatörténeti munkacsoportunk egyelőre nincs, és a tárgykör művelőit nehéz is összefogni, hiszen mindegyikük más-más részterületnek a művelője. Aki a római kori vízépítés emlékeivel foglalkozik, nem sok érdekeset tud mondani annak, aki a Tiszaszabályozás hőskorának eseményeit kutatja és viszont, és nem talál közös témát a hidrometría fejlődését kutató hidrológus azzal, aki pl. az alagcsövezés magyarországi múltja iránt érdeklődik. Mindazonáltal rá kell mutatnom, hogy a Társaság plenáris üléseinek, elsősorban a közgyűléseknek jellegzetes programmpontja egy-egy történeti megemlékezés és ebben elnökünk, Vitális Sándor professzor jár elöl. A nevezetes évfordulókról sem feledkezik meg a Társaság. Hogy csak egyetlen példát említsek, 1968-ban ankétot rendezett a Fővárosi Vízművek 100. éves fennállása alkalmából, amelyen szerencsésen kapcsolódott a hátra- és előretekintés. Az ilyen rendezvények nem szorítkoznak a fővárosra. Szegedi csoportunk pl. 1969-ben, a nagy tiszai árvíz 90. éves fordulóján rendezett nagysikerű emlékülést. A Társaság lapjai, a Hidrológiai Közlöny és a Hidrológiai Tájékoztató gyakran közöltek történelmi vonatkozású cikkeket. Jellegzetes példaként a Velencei tó 1817-ből származó első tudományos leírásának fakszimilében való megjelenését említhetem 1 . A szakma nagyjainak emlékét idézik a közgyűlések alkalmával tudományos elismerésként adományozott emléklapok. A kilenc változat mindegyikén a névadó arcképén kívül rövid életrajzi ismertetés is van. Ha most azt vizsgálom, hogy hogyan áll a tudománytörténeti kutatás vízügyi tekintetben általában, három körülményt kell kiemelnem. Az egyik, hogy hidrológiai vonatkozásban semmiféle spekuláció nem pótolja az észlelési adatokat, a vízügyi alkotások megbízható méretezéséhez pedig lehetőleg hosszú időszak, legalább is több évtized tapasztalati adataira kell támaszkodni. A történeti kutatás ezért — legalább is a vízjárás rendkívüli eseményei, az árvizek és a kisvizek tekintetében — a hidrológus munkájának lényeges eleme. Nem valami tudományos kíváncsiság, hanem a legszorosabban vett igény vezette hát a vízügyi szolgálat alapítóját, Kvassay Jenőt arra, hogy összeállíttassa a „Magyarország vizeinek statisztikája" c. két kötetes munkát, — Zawadovszky Alfréd írta és 1891ben jelent meg a Statisztikai Hivatal kiadásában, — amely pl. a Duna árvizeinek •Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda, Budapest
