Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Für Lajos: Magyar Agrártudományi Egyesület

nem érik el a kívánt mértéket. E vitaüléseken a történet- és agrártudomány művelői egymás mellett szerepeltek. így a két tudomány sajátos szempontjai és módszerei konfrontálódhattak. Bár fontos szempont a magyar mezőgazdaság történeti útjának teljes megismerése, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a máig érő múlt gyökerei az utóbbi 100 esztendőben voltak a legerősebbek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a polgári vagy tőkés, majd a szocialista korszak termeléstörténeti problémái éreztetik legerősebben hatásukat napjaink termelésében. Már a tőkés mezőgazdasági árutermelésnek is egyik sajátos velejárója volt a társadalmi és termelési munkamegosztás fokozódó differenciálódása. E gazdasági tényező hatására a tőkés termelés kezdeti szakaszában megindult a termelés specializálódása. A munkamegosztás így hívta életre a különböző jellegű ún. termelési körzeteket. Ahogy a tőkés világ egészén belül nagyobb termelési zónák jöttek létre, ugyanúgy egy-egy országon belül is kialakultak a sajátos termékek termelésére átálló tájkörzetek. Létrejöttükben az alapvető gazdasági tényezőkön kívül azonban más fontos körülmények is szerephez jutottak. Fontosak ezek közül a táj talajtani, domborzati és éghajlati, egyszóval: természetföldrajzi adottságai, valamint a közgazdasági feltételek (piacviszonyok, infrastruktúra stb.) végül, de nem utolsó sorban az addig megtett történeti út, a történelmi hagyományok is. Napjaink műszaki-tudományos forradalmában, amikor — többek között — a specializálódás is szinte rohamléptekkel halad előre, a regionális kutatások és tervezések szempontjából sem lehet közömbös feltárnunk egy-egy adott tájegység múltját. így és ezekért rendezett a Szakosztály az elmúlt évek során — s kíván rendezni a jövőben is — tájtermeléstörténeti konferenciákat. Ezek közül a legjelentősebbek: Vas megyében a nyugatdunántúli szarvasmarhatenyésztés s az Őrség speciális történeti és mai gondjaival foglalkoztak két napos tanácskozás keretében a történészek és agrárszakemberek. Esztergomban az északkelet-dunántúli tájegység zöldségtermesztését vizsgálták meg egy egynapos tanácskozáson, hasonló szempontok szerint. Sopronban és Budapesten a cukorrépatermesztés termeléstörténeti problémái kerültek terítékre. Sopronban egy másik alkalommal a Sopron-környéki szőlőtermelés történeti útját és a mai tennivalókat elemezték és vitatták meg a tanácskozás előadói, résztvevői, bevonva a tanácskozásba a szomszédos Ausztria egyik kiváló szakemberét is. Minthogy a tanácskozások középpontjában mindenütt a termelési kérdések állottak, jelentős teret kaptak az agrotechnikai, technikatörténeti problémák is. Az agrárforradalom ma már a történettudományban egyre inkább az ipari forradalom analógiájaként használatos. A gazdaságtörténészek azonban, legalább is az európai fejlődés útját illetően, e nagy horderejű folyamatnak több szakaszát különítik el egymástól. így esik szó egyre gyakrabban annak egyik korai, a későbbiek szempontjából azonban igen lényeges szakaszáról. Ez a koraközépkori agrárforradalom korszaka, amely a római birodalom bukása utáni századokban kibontakozó új és feudális jellegű Európában a pénzgazdálkodás és az árutermelés korszakáig lezajlott. E korszakot akár a két- és háromnyomásos gazdálkodás fokozatos térhódításának is tekinthetjük, amely minden más agrártermelési formával és eljárással szemben merőben új, produktivitásában pedig, az adott természetföldrajzi feltételek között, messze felülmúlt minden megelőző kísérletet és gyakorlatot. Az egyik rendezvényünkön a korszak tőkés nagyüzemeinek termeléstörténeti problémáit, egy másikon — többek között — a mezőgazdaság gépesítésének főbb állomásait, egy harmadikon pedig, az egyik akadémiai kiadvány: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában c. mű (Szerkesztette: Szabó István) kapcsán a paraszti kisüzemi termelés átalakulásának jellegzetes vonásait vitattuk