Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Für Lajos: Magyar Agrártudományi Egyesület

FÜR LAJOS* MAGYAR AGRÁRTUDOMÁNYI EGYESÜLET A 60-as évek közepén — látszatra — merőben más-más területen dolgozó szakemberek a Magyar Agrártudományi Egyesület égisze alatt és keretei között új társadalmi egyesülést hívtak életre. A Magyar Agrártudományi Egyesület Agrártörténeti Szakosztályát. Több oknál fogva is szükség volt már arra, hogy ez a társadalmi egyesülés megkezdje munkáját. Egy olyan nagy agrármúltú országban, mint Magyarország, valóban legfőbb ideje volt szervezetileg is kialakítani azokat a kereteket, amelyek között és ahol korunk egyre bonyolódó termelési problémái esetenként kellő távlatú történeti megvilágítást nyerhetnek. Sokáig, a 60-as évek elejéig mind a kutatási területeket, mind a publikációkat elsősorban az jellemezte, hogy figyelmük középpontjában döntően a társadalmi viszonyokkal közvetlenül kapcsolatos társadalomszerkezeti, társadalommozgási problémák feltárása állt. Kevés szó esett a termelőerők fejlődéséről, különösen az annyira fontos mezőgazdasági technológia és üzemszervezet történetéről. Ha voltak is utalások ezekre a kérdésekre, azok inkább csak deklaratív értékűek voltak. Ily módon azután a kutatás területén aránytalanságok mutatkoztak, s a marxista történetírásban egyfajta következetlen gyakorlathoz vezettek. A helyes arányok kialakítása, s a termelőerők fejlődésének kutatása érdekében hathatósan tevékenykedett a Magyar Tudományos Akadémia szervezeti keretei között létrejött Agrártörténeti Bizottság, s ennek folyóirata az Agrártörténeti Szemle, és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban meginduló agrártörténeti kutatások, s az ennek érdekében létrehozott Agrártörténeti Osztály. E kutatások szélesebb társadalmi bázisának megteremtése érdekében azonban életre kellett hívni a Magyar Agrártudományi Egyesület Agrártörténeti Szakosztályát, amely az egész országra kiterjedően igyekezett összefogni a magyar agrármúlt iránt érdeklődők és kutatók táborát. Feladatául a mezőgazdaság, korszerűbb fogalmat használva: az élelmiszergazdaság termelés- és tudománytörténeti kérdéseinek a vizsgálatát tűzte ki. E célok megvalósítása érdekében az első évek során a Szakosztály Budapesten számos vitaülést rendezett. A vitaüléseken sok olyan kérdés is felvetődött, amelyek a mai agrárszakemberek részére is hasznosítható támpontot nyújthattak. A magyar élelmiszergazdaság mai termelési kulcskérdései azonban elsősorban nem a fővárosban, hanem a termelés helyén oldhatók meg. Többek között e meggondolások alapján döntött a Szakosztály vezetősége úgy, hogy szorosabb kapcsolatot kell teremteni a történeti problémák feltárása és a mai termelés között. így került sor azután egy-egy tájegység jellegzetes kultúrájának történeti útját, mai problémáit, s a közöttük levő összefüggéseket feltáró vitaülések megrendelésére. A hasznossági szemponton kívül azonban más érvek és okok is szóltak a működés területi kiszélesítése mellett. Közülük kettőt kell kiemelnünk. Egyfelől azokra a nehézségekre kell utalnunk, amelyekkel tulajdonképpen minden új, különváló tudományágnak, így szükségszerűen az agrártörténetírás művelőinek is meg kell birkóznia. Az agrártörténeti kutatásokat ugyanis azok a történészképzettségű kutatók művelik, akik egyelőre még csak ritkán rendelkeznek alapos és elmélyült agrártudományi szakismeretekkel. És fordítva: olyan agrártudományi képzettségű kutatók, akiknek viszont — érthető okokból — történelmi ismereteik •Mezőgazdasági Múzeum, Budapest 14 Technikatörténeti Szemle V]. 209