Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Mátrainé Zemplén Jolán: „Eötvös Loránd” Fizikai Társulat

hogy egy levélre, amely Petzval József tudományos hagyatékának feldolgozását sürgette (ma már nem tudhatjuk miért) nem is válaszolt, pedig ő a kivételek közé tartozott (1. pl. Jedlikről írt emlékbeszédét). A szemlélet, amely természettudományos múltunkat nem ismerte és így lebecsülte, a Horthy korszakban is folytatódott. Kis ország vagyunk, van dicső történelmünk, értékes irodalmunk, a természettudományt külföldről vettük és veszszük kölcsön. . . Elvileg ez a szemlélet lényegeset változott a felszabadulás óta. Ma már senki sem vitatja, hogy haladó hagyományaink megbecsülése szép és nemes feladat. Ez a szemléletváltozás azonban még messze volt a feladatok gyakorlati megváltozásától és ezen a téren csak fokozatosan léptünk előre. A kezdeményezés a Magyar Tudományos Akadémiától indult ki, amikor az 50-es években megalakult a tudománytörténeti elnöki bizottság. Maga a bizottság 10 egynéhányéves működése alatt néhány értekezleten kívül érdemi munkát nem igen végzett, de a III. osztályban megalakult matematika — fizika- és csillagásztörténeti albizottság működése igen aktív és eredményes volt. Az albizottság elnöke az elhunyt Gyulai Zoltán akadémikus egyben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöke is volt. Gyulai Zoltánnak köszönhető, hogy a magyarországi fizika történetének rendszeres kutatása megkezdődött, támogatta és buzdította az elhunyt Jakucs Istvánt, hogy a Debrecenben található régi fizikai anyagot feldolgozza. Ez a hatalmas mennyiségű dokumentációs anyag már bizonyos támpontokat nyújtott a munka elkezdéséhez. Az eredmény nemcsak a XVII. és XVIII. századi magyarországi fizika történetének feldolgozása volt, hanem az is, hogy először sikerült elérni, hogy tudománytörténetből tudományos fokozatot lehessen szerezni. Ennek a „szintáttörés "-nek következményeképpen azután több kémiai, fizikai, matematikai kandidátusi, illetve tudományok doktora fokozat született. Ami magát a Fizikai Társulatot illeti, az elhunyt elnök személyes tevékenységén kívül, a fizikatörténeti kutatást a Társulat mindig elősegítette, bár külön történettel foglalkozó bizottsága nincs, azonkívül hogy részt vesz az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Segner endékbizottságában. A legnagyobb támogatást elsősorban a Társulat lapja, a Fizikai Szemle jelenti, amely készséggel közöl fizikatörténettel foglalkozó tanulmányokat, cikkeket. így pl. Dr. Györgyi Géza a Fizikai Szemlében több negatív példát hoz fel arra nézve, hogy nálunk a múlt értékeinek megőrzésére és megbecsülésére még mindig túl kevés történik. Valóban ritka az olyan alapos kutatási tevékenység bármely más nagy tudósunkkal kapcsolatban, mint amelyet a Segner bizottság beszámolójában hallottunk. Nyilvánvaló azonban, hogy pl. az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által alapított Bródy, Schmid, Selényi, Mikola, Gyulai, Novobátzky díjak és a Társulati emlékérem mind a múlt megbecsülésének szolgálatában állnak, de nagyon félek attól, hogy pl. a Schmid Rezső-díjasoknak nem mindegyike ismeri Schmid Rezső életművét, tevékenységét. A legelemibb követelmény tehát fizikatörténészeinkkel szemben az lenne, hogy e díjak névadóiról könyv vagy tanulmány készüljön. Eötvös Lorándnak a legnagyobb magyar fizikusnak életével és munkásságával igen sokat foglalkozott a fizikus és geofizikus társadalom. Mégis úgy érzem, ezen a területen is adósai vagyunk még egy olyan, Eötvös munkásságát tudományos színvonalon feltáró monográfiával, amely az ő életművét pontosan elhelyezné az egyetemes és a hazai fizika fejlődési menetében. Ugyanezt elmondhatjuk — a sok értékes tanulmány ellenére — Jedlik Ányosról, Petzval Józsefről, vagy a múlt század végének kiemelkedő elméleti fizikusairól.