Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Szénássy Barna: „Bolyai János” Matematikai Társulat

is bizonyítja jelentőségét, hogy éveken át telt házak előtt játszották, de azt is, hogy társadalmunk igényli a nagyjainkkal foglalkozó történelmi drámákat. Nemrégiben egy kis televíziós film is foglalkozott Bolyai Jánossal, de kívánatos lenne egy egész estét betöltő film összeállítása is tudomány-történetünk talán legnagyobb alakjáról. A most tárgyalt periódus utolsó évtizedeivel gyorsan végezhetünk: a két Bolyai mellett eltörpülő, de a fejlődésbe szervesen beillő „aprómunkát" végző matematikusokkal (Vállas Antal, Kerekes Ferenc, Oyőry Sándor, Petzval Ottó, Taubner Károly, Bitnicz Lajos, Fest Vilmos, Tittel Pál, stb.) többen foglalkoztak (Oalgóczy Károly, Jelitai József, Dávid Lajos, Szénássy Barna, Stoczek József). Külön tanulmány részletezi a Magyar Tudományos Akadémia matematikai tevékenységét a kiegyezésig. Hasznos volna annak a levelezésnek a kiadása (mintegy 20 levél), mely Gauss és Pasquich János között folyt le (az eredeti szöveg rendelkezésünkre áll, a levelek fordítása a Magyar Tudományos Akadémia birtokában van). A levelezés elsősorban asztronómiai vonatkozású, de a hazai matematika történetének szempontjából sem érdektelen. A kiegyezés utáni időkben színesebbé és szervezettebbé vált matematikai életünk: a kapitalizmusnak a matematikával szemben támasztott nagyobb igényei mind az oktatás, mind a tudományos kutatás terén éreztették hatásukat. Az oktatásügy fejlődését, a különféle matematikai tanterveket Faragó László fejtegette egy terjedelmesebb értekezésben, a korszaknak a múlt század utolsó harmadában munkálkodó jelesebb matematikusaival (Hunyady Jenő, Scholtz Ágoston, Kánig Gyula, Vályi Gyula, Réihy Mór, Farkas Gyula és mások) többen is foglalkoztak (Kőnig Gyula, Kürschák József, Pados Gusztáv, Réihy Mór, Ortvay Rudolf, Obláth Richárd és mások). Külön vizsgálat tárgyát képezte a Bolyai-kvltxmz hazánkban ekkor kezdődő kialakulása is. Megemlékezésül halálának 50. évfordulójára részletezőbb tanulmány ismertette a sokoldalú és mély hatású Kőnig Gyula életét és munkásságát (Akadémiai Kiadó, 1965.), azonban még hiányzik algebrai tevékenységének elemzése, és úttörő posztumusz könyve, a „Neue Grundlagen der Logik, Arithmetik und Mengenlehre" gondos feldolgozása. Azonban e mű jelentősebb új gondolatait Kalmár László akadémikus egyetemi előadásai és jegyzetei kellőleg kidomborítják. Farkas Gyula fizikai tevékenységét két szép dolgozatban fejtegette Ortvay Rudolf, matematikai munkásságáról is több helyt írtak, de ez mint a lineáris programozás egyik első kútforrása még nem részesült kellő figyelemben. Matematikai életünk jelentős motorjának, a Matematikai és Fizikai Társulatnak 50 éves múltjáról Kőnig Dénes írt tanulmányt, újabban a Matematikai Lapok 17. kötete ismételten visszatért e kérdésre. Cikkek foglalkoztak a hazai matematikai versenyek és folyóiratok történetével is. Az 1900-as évet akár egy új periódus kezdőpontjának is tekinthetjük: ekkor jelent meg Fejér Lipót doktori értekezése, mely a hazai analízis-kutatások olyan színvonalbeli emelkedését, és bőségét indította el, hogy a magyar matematika rövid idő alatt a nemzetközi élvonalba került. B hősi korszak sok nagy személye — Fejér Lipót, Riesz Frigyes, Rados Gusztáv, Schlesinger Lajos, Kürschák József, Beke Manó, Geőcze Zoárd, Bauer Mihály, Haar Alfréd — ma már történelmi személy. Neveiket, eredményeiket az egyetemes matematika-történet lapjai idézik. Tudománytörténetünk nem is hűtlen az ő, és az őket követő második generáció emlékéhez: Haar Alfréd, Riesz Frigyes és Fejér Lipót összegyűjtött értekezései díszes külsővel jelentek meg az Akadémia kiadásában, a magyar származású Neumann János összegyűjtött művei (hat kötetben) az Amerikai Egyesült Államokban