Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

MŰSZAKI SZAKMÚZEUMOK - Tóth Ferenc: A Magyar Olajipari Múzeum

A felszabadulás a kőolaj bányászatban is gyökeres változásokat hozott. Külön kell vizsgálni a felszabadulás és az államosítás közötti, az államosítás és az ellenforradalom közötti, továbbá az 1950-es évek végétől napjainkig tartó időszakot. Ennek a kiállításnak kell érzékeltetni a kőolajipar fejlődését, történeti jelentőségét. Ha nem is bemutatni, de legalább megsejtetni a szénhidrogének jövőjét a készletek, a termelés és a felhasználás szempontjából. Az időszakos kiállítást folyamatosan ki kell egészíteni a legújabb műszaki és technikai újítások és tanulmányok bemutatásával. A múzeum kiállításainak harmadik része az iparbemutatói kiállítás. Ennek a kiállításnak egyrészt a kőolajipar jelenlegi tevékenységét kell tükrözni, másrészt bepillantást kell nyújtania a jövőbe. Folyamatábrán keresztül ágazatonként, de mégis összefüggően kell a kőolajipar tevékenységét szemléltetni eredeti eszközök, tárgyak, anyagok, de főleg makettek és modellek segítségével. A szabadtéri és zárt kiállítások után, a kettőnek mintegy összekapcsolása és a múzeum lezárásaképpen következik a nyitott (kisgép, műszer, szerszám) anyagbemutatói kiállítás, amely a kőolajiparban használatos szerszámok, anyagok szemléltetése mellett bemutatja az egyéb iparágakhoz való kapcsolódását. A Magyar Olajipari Múzeum fejlesztésének igénye, szükségszerű következménye annak az országos méretű műszaki emlékvédelmi, rendszeres kutatási- és gyűjtési tevékenységnek, amely már e múzeum létrehozását megelőző, de különösen az előkészítési és a megnyitást követő időszakban kialakult. Az Olajipari Múzeum 1971-ben megkezdte az olajipar felmérését műszaki emlékvédelmi és gyűjtési szempontból. Először a használaton kívüli — a veszélyes zónában levő — eszközök felmérésére és nyilvántartásba vételére kerül sor 1973. végéig. 1975-ig, a felmérés második szakaszában a még használatban levő eszközök felmérése és nyilvántartásba vétele történik meg. E felmérések alapján készül a védett műszaki emlékek, okmányok, dokumentumok és más anyagok múzeumi katalógusa. Az országos címjegyzék elkészültéig, mely a műszaki emlékvédelmi törvény olajiparra vonatkozó részének az alapja lesz, az iparág vezetője rendeletben szabályozta a vállalatok, intézmények és a Magyar Olajipari Múzeum feladatát a felmérésre, a védelem biztosítására, a használatból való kivonásra és megőrzésre vonatkozólag. Időközben kialakul a gyűjtési kör és a gyűjtési rendszer, annak társadalmi bázisa, szervezete, működési rendje, személyi és anyagi feltételei és a zsűrizés módja. A működési feltételek megteremtése, a fejlesztésnek a tervezett ütemben való megvalósítása biztosítja azt, hogy a Magyar Olajipari Múzeum a műszaki emlékvédelem és iparbemutatói tevékenységen túl, korszerű, a legújabbkori múzeológiai ismeretek felhasználásával, a szakmai és a tudományos igényeknek megfelelő műszaki intézménnyé váljék. A szervezeti, működési, ügyrendi feltételek megteremtésével párhuzamosan kialakulnak a Magyar Olajipari Múzeum tudományos, kutatási tevékenységének körvonalain túl a konkrét feladatok is. Elsősorban technika- és tudománytörténeti, iparszociológiai kutatásokra kerül sor. A múzeum birtokában, annak ellenére, hogy a tényleges felmérés és gyűjtés ezen a téren még nem törtónt meg, már igen értékes gyűjtemény van. Az anyag, amelynek jelentős hányada eredeti okmány, dokumentum, kisebb részben vállalatoktól, intézményektől, nagyobb részben magángyűjteményekből, hagyatékok for-