Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Oszetzky Gábor: Zipernowsky Károly kevésbé ismert találmányairól

Elektromágneses tengelykötés. 1895. Az eddig használatos fogas tengelykötések jelentős hátrányókkal bírnak. A hajtott tengely folytonos lökések sorozatával indul meg, az indulás tehát nem folyamatos, a kapcsolórész kopása ebből adódóan nagymérvű. Erőhatárolóval nem rendelkeznek, hirtelen igénybevételkor így maradandó károsodás következhet be. E hátrányok megszüntetését célozza az elektromágneses tengelykötés. (15. ábra.) A két kötendő tengelyfél között helyezkedik el az / spirálrugó, amely a kapcsolt tengelyek azonnali szétválasztását teszi lehetővé. A tengelyfelek recézett tárcsákkal illeszkednek egymáshoz. A hornyok kiképzése olyan, hogy azok nagyobb erőhatás felléptekor egymáson elcsúszni képesek. A v

2 tengely tárcsája hornyolt kiképzésű, melyben w tekercs foglal helyet. Áramellátása S leszedő gyűrűkkel biztosított. A tengelykapcsolás folyamatosan történik. A w tekercs áramának hatására g és t tengelyfelek / rugó ellenében kapcsolódnak. A kapcsolódás azonban nem szoros, mert v

1 tengely n fordulaton van, míg v

2 még áll. A forgás az elektromágnesek hatására fokozatosan kerül át v

z-re is, miközben a hornyok egymáson elcsúsznak. Ezt viszonylag kopásmentesen éppen / rugó teszi lehetővé. Minél jobban megközelíti v

1 fordulatszáma v

2-ét, annál kisebb az elcsúszás a hornyokon. Végül v

1 = v

2

, ekkor létrejön a fix kapcsolódás. A hornyok egymásba illenek, a mágnestekercsen kívül ezek is résztvesznek a nyomatékátvitelben. A kötés bontásakor / rugó azonnal szétkapcsolja a két tengelyfelet s már csak a hajtott rész fékezéséről kell gondoskodni. 16. ábra. Egy eszterga sebessógszabályozása elektromos úton