Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Oszetzky Gábor: Zipernowsky Károly kevésbé ismert találmányairól

Eljárás és szerkezetek hő előállítására elektromos áramok segélyével és e hő felhasználása ipari és egyéb célokra. 1890. Az elektromos áram hőhatása már eddig is alkalmazást nyert, mégpedig kétféle formában. Az egyik megoldás az elektromos fényív volt. Ebben az esetben az elektródok összeérintése után azokat széthúzva a létrejövő fémionizáció igen magas fényívhőmérsékletet biztosított. Ezt a jelenséget főleg fémolvasztásoknál használták fel. A másik eljárás az ellenállással történő melegítés, amely hevítőtekercses megoldásban főleg a kovácsolásnál nyert alkalmazást. Jelen szabadalom a fent jelzett módszerek között a középutat foglalja el, miután itt a melegfejlesztés tökéletlen érintkezés által jön létre. Az érintkezések száma és elhelyezése a felhasználás függvénye, kivitelezése pedig valamilyen rossz kontaktussal oldható meg. (A szabadalmi leírás nem tér ki pontosabban a laza érintkezés fogalmára. Minden valószínűség szerint az átmeneti ellenállás több helyen történő csökkenése apró íveket hoz létre, ezek összessége a hőtermelés forrása.) Ilyen laza érintkezést pl. csavar és rugó megfelelő összeépítésével tudunk létrehozni. Az így kialakított hőtermelők felhasználási területe sokrétű: főzés, sütés, forralás céljára éppúgy alkalmazhatók, mint olvasztásra. Egy transzformátorral megvalósított megoldást mutat be a 8. ábra. Hasonló elv alapján készült el 1890-ben a „fémeknek elektromos úton való forrasztására szolgáló szerkezet" szabadalma. Zipernowsky a laza érintkezést itt speciálisan fémek forrasztására kívánja fel használni az erre a célra kialakított szerkezettel. A kialakítást a 9. ábra mutatja. L

x és L

2 a két áramvezető. T csavarral C érintkező finom szabályozása oldható meg. 8. ábra. Az elektromos áram hőhatásának egyik gyorsulati alkalmazása; fémforrasztás.