Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)
KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Zsigmond: Az Alduna szabályozás múltjából
méltatást. Szomorú, hogy a századforduló e méltatlanul elfeledett kiváló magyar mérnökéről a legrészletesebb ismertetést egy angol folyóiratban olvashatjuk.) 31 Bár Anglia, Franciaország és Belgium közvetlenül nem voltak érdekelve még a munkálatok műszaki eredményeiben sem, hiszen náluk ilyen jellegű feladat nem merült fel, sajtójuk mégis ismételten foglalkozott a munka előrehaladásával. És talán éppen ez a legjellemzőbb az Alduna-szabályozás műszaki jelentőségére és nemzetközi visszhangjára: azok a cikkek, amelyekben a The Engineer, a „Genie Civil", a „La Revue Technique", vagy a „Les Annales des Travaux Publics" 32 ' 31 stb. számoltak be a munkálatok előrehaladásáról — minden közvtelen gyakorlati vonatkozás nélkül, csupán mint a technika általános fejlődésének egyik jelentős lépését, számontartva azt. Ebből a szempontból tehát éppen olyan jelentős az, hogy — ha röviden is — de a francia mérnöki kézikönyvek is megemlékeztek a feladat megoldásáról, 35 mint ahogy pl. a német Fr. Kreuter, számos kiadást megért vízépítési kézikönyvében egy igen tekintélyes, részletes és gazdagon dokumentált fejezetet szentelt az Alduna-szabályozás ismertetésének. 36 A munkálatok nemzetközi megismertetésében — Gonda Béla említett monográfiája mellett — a hazai szerzők munkái közül a legnagyobb szerepe Hoszpótzky Alajos négy nyelven közreadott beszámolójának volt. 37 A forgalom fellendülésében is megmutatkozó eredmények mellett természetesen hamarosan nyilvánvalóvá váltak a szabályozás gyenge oldalai is. A forgalom növekedésére jellemző, hogy ez tette szükségessé a Budapest-Csepeli Kikötő építésének napirendre tűzését, 38 a végzett munka színvonalát pedig jól mutatja, hogy az akkori szabályozási művek kerek háromnegyed évszázadon át — minden változtatás nélkül — biztosították a szakasz hajózását. 27 Annak az oka, hogy a szabályozás mégsem járhatott teljes eredménnyel, elsősorban abban keresendő, hogy a tervezőkkel — hadászati szempontból! — mellőztették az egyedül célszerű, s már Vásárhelyi által javasolt zsilipes-vízlépcsős megoldást. így azután, miként Bodoki Lajos már az 1870-es években előre látta, a Vaskapu-csatornában a felfelé haladó hajók számára külön vontató-berendezésről kellett gondoskodni, ami jelentősen megdrágította a hajózást. (Ennek ellenére a csatornán még így is általában csak egyesével lehetett az uszályokat felvontatni.) Kisvíz idején a hajók merülését, bizonyos határig, továbbra is korlátozni kellett, a pontosan kijelölt hajóúton csak révkalauzokkal lehetett közlekedni, s a hajók találkozása és az éjjeli hajózás tilos volt. 39 A magyar kormány az első tapasztalatok alapján, már a munka során elrendelte a tervek továbbfejlesztését, majd részletes terveket dolgoztatott ki a hajóút gyökeres megjavítására is. Ezek végrehajtását azonban — főleg a vízlépcsővel megszakított víziút háborús veszélyeztetettsége miatt — a balkáni háborúk, majd a világháború kitörése megakadályozták. 40 Az idők folyamán több terv is készült, előbb alternatív, később kizárólag zsilipes-vízlépcsős megoldással. Az utóbbit Bánki Donát műegyetemi tanár, a neves magyar gépészmérnök és energetikus készítette, már a világháború alatt. 41 Közben ugyanis — H. Luther 1898. évi első javaslata óta 14 — a legelőrelátóbb szakemberek a hajózás kérdésének gazdaságos megoldását egyre inkább a fejlődő technika által biztosított vízerőhasznosítással való összekapcsolásban keresték. Egész sor ilyen terv készült, mint pl. R. Halter, L. Fischer-Reinau, J. Rosemayer, A. Smrcek, G. C. Vasilesco i2 stb. — megvalósításuk gazdasági és műszaki feltételei azonban még nem értek meg. A tudomány és technika fejlődése és — elsősorban! — a szocializmus nyújtotta növekvő gazdasági lehetőségek és követelmények, csak napjainkra teremtették meg e korszerű és gazdaságos megoldás előfeltételeit...
