Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Zsigmond: Az Alduna szabályozás múltjából

Ugyanitt a Vásárhelyi-féle folyami felmérésnek a szerb sajkások hajózási térképével való összevetésénél az alábbiakat olvashatjuk: „Vásárhelyi felvételei és mérései pontosabbak, ami érthető is, hiszen a magyar mérnökök jobb műszerekkel és hosszabb ideig dolgoztak itt. Vásárhelyi kutatási programja is szélesebbkörű volt: csoportja hossz- és keresztszelvényeket vett fel, beszíntezte a partokat és vízszintrögzítéseket is végzett... " (I. m. 37. p.) Szabályozási tervek a XIX. század második felében A Szabadságharc bukását követő önkényuralom jó negyedszázadra megakasztotta, sőt részben visszavetette, s így tartósan deformálta, eltorzította az ország gazdasági fejlődését. Érthető tehát, hogy a magyar vízimérnökök jó ideig még csak foglalkozni sem tudtak a Széchenyi által korábban — és reálisan! — felvetett Alduna-szabályozás kérdésével. A probléma felmerült ugyan többször is: mégpedig a krími háború idején a hadvezetőség előtt 1854-ben, 1871 körül élénken foglalkoztatta a legközvetlenebbül érdekelt Dunagőzhajózási Társaságot (DDSG), sőt ugyanekkor egy nemzetközi fórum — az 1871. évi londoni kongresszus — is igyekezett dűlőre vinni az ügyet. Határozatai alapján egy osztrák-magyar-török vegyes bizottságot hoztak létre; a nagy anyagi áldozatokat és kellő műszaki felkészültséget kívánó feladat megoldásában azonban, újabb és újabb terv-változatok felvetésén kívül, lényeges előrehaladás nem történt.

3 A kiegyezés után kibontakozó hazai gazdasági-műszaki fejlődés és a sürgető nemzetközi igények találkozása az 1870-es évek végén (a berlini szerződés 1878-ban) — úgy látszott, közeli megoldást ígér. Az ország gazdasági és műszaki lehetőségeibe vetett bizalmat azonban a kormány felelőtlen vízügyi politikájának következménye, az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa, alaposan megingatta. Itthon és külföldön egyaránt heves vitát váltott ki, hogy vállakozhat-e a magyar kormány ilyen körülmények között, ilyen hatalmas és nemzetközi jelentőségű feladat megoldására. Az osztrák kormány a helyzetet természetesen a dunai forgalom feletti befolyásának, ellenőrzésének kiterjesztésére akarta felhasználni, s a magyar kormánynak nem kis erőfeszítésébe került, hogy a feladat megoldását magának tartsa fenn. Ezért, miközben a bécsi Donau- Vérein és az Osztrák Mérnök- és Építész-egylet egyaránt napirendre tűzte a kérdést, 3,13 a magyar kormány az 1879-ben meghívott külföldi szakértő-bizottsággal felülvizsgáltatta a korábbi terveket, s véleménye alapján — Wallandt Ernő irányításával — új terveket dolgoztatott ki (1883). Ezeket a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium Műszaki Tanácsa 1884-ben vitatta meg és fogadta el.

17 Az említett érdekellentétek azonban még jó ideig lehetetlenné tették a munka megkezdését. Ez csak a befelé és kifelé egyaránt eredményes, zseniális közlekedéspolitikusnak Baross Gábom&k sikerült — az 1888: XXVI. t. c. alapján. Ugyancsak az ő érdeme, hogy a londoni és berlini szerződések alapján széleskörű együttműködést alakított ki a szerb kormánnyal, s megteremtette — a nagyrészt szerb területen — végrehajtandó munkálatok kivitelezésének előfeltételeit. A szabályozási munkálatok előkészítése Az Alduna-szabályozása: a munkálatok előkészítése és végrehajtása nemcsak a vízépítés, hanem a technikatörténet más területeinek érdeklődésére is számot tarthat. De ugyanígy megérdemelnék a gazdaságtörténet figyelmét is Baross Gábor