Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Czére béla: A modellek tudományos és társadalmi jelentősége napjainkban

érzésnek előidézésében, amelyet szokás „logikai örömnek" is nevezni, a modellnek már régóta jelentős a szerepe. A materiális modell a maga érzékletességével egyedülálló módon demonstrál, kelti fel érdeklődésünket és könnyíti meg az ismeretszerzést, — különösen a működő, részben vagy egészben funkcionális modell. A modellek hovatovább mindenüvé bevonulnak: a tudomány és a műszaki, illetve művészi alkotás, valamint az iskolai oktatás és a népművelés mellett egyre jobban kihasználja a modell nagy vonzóerejét a kereskedelmi élet, a reklám és a propaganda is. Egyre nagyobb szerepet kap a modell a szórakoztatásban: nem kétséges, hogy a modellezés a játékos ember, a „homo ludens" legnemesebb, legkonstruktívabb „hobby"-jai közé tartozik, akár a kisebb igényű barkácsolásról, akár a magasabb igényeket támasztó sportszerű modellezésről van szó. Hogy gyermekeink szórakozásában és nevelésében, a technika iránti szenvedélyes érdeklődésük kielégítésében a játék-modellek, elsősorban a járműmodellek milyen nagy szerepet töltenek be, erről alig is kell bővebben szólni. A modell-világban sajátos helyet foglalnak el a műszaki múzeumok, köztük egészen kiemelten a közlekedési múzeumok. Modelljeikkel szemben magas technikai, történeti és esztétikai követelményeket, bizonyos exponátumokkal szemben pedig jelentős didaktikai igényeket kell támasztani, részben annak a tömeghatásnak megfelelően, amelyet a múzeumok a köznevelés és közízlés terén kifejtenek, részben azon morális-tudományos kötelezettség folytán, amely tudományos-intézményi jellegükből reájuk hárul. A közlekedési múzeumok jelentős része a modellek építése és exponálása terén hosszii tapasztalatokkal, komoly tradíciókkal rendelkezik. Ezek a tradíciók azonban nem maradéktalanul pozitívek. Az évszázados örökség, a régi modellépítési és exponálási technika — beleértve a léptékek tradicionális megválasztását is — néha visszahúzó erővel jelentkezik múzeumaink fejlesztésében. Ha szem előtt tartjuk a modern műszaki muzeológia követelményeit, azt az igényt, hogy intézményeink a múltat és a jelent — sőt több tekintetben a jövőt is — lehetőleg a maga szerves egységében mutassák be, akkor az eredeti történelmi, valóban muzeális értékű exponátumaink sorát egyre nagyobb mértékben modellekkel kell kiegészítenünk. Különösen élesen megmutatkozik ez a követelménynapjainkban, amikor a közlekedéstechnika is forradalmi korszakát éli, s a régi járművek, így a gőzmozdonyok, gőzhajók, de a gyorsan avuló repülőgépek és más járművek, berendezések egész sora is bevonulna a múzeumba, — ha volna számukra hely. A közlekedési múzeumokban őrzendő exponátumok számának gyorsuló növekedése, az eredeti tárgyak egyre nagyobb arányban modellekkel való helyettesítésének szükségessége, a modellek színvonala iránti igények növekedése — szembeállítva az ilyen mértékben sohasem bővíthető kiállítási és raktározási kapacitással, a színvonalas és különösen a funkcionális modellek nagy költségével és a mindenütt szűk modellépítő kapacitással —, íme: ez az a gyakorlati probléma, amely muzeológusaink, szakembereink, a műszaki ós közlekedési múzeumokat irányító hatóságok és az intézményeiket támogató barátaink számára is súlyos gondot jelent napjainkban. Mindez — úgy vélem — eléggé indokolja, hogy múzeumaink sok más problémája közül mostani konferenciánkon a modellek kérdéseire összpontosítsuk a figyelmünket, remélve, hogy az alapvető kérdések tisztázása, valamint néhány gyakorlati javaslat megvitatása és elfogadása segíteni fog bennünket azon az úton, amely a közlekedési és postaügyi muzeológia lendületes tovább fejlődéséhez vezet. 16* 243