Technikatörténeti szemle 5. (1970)

TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története

porkamrába töltötték, továbbá két-két döröckölő rúd, amivel a töltést és a fojtást tömörítették. A szabadban álló ágyúk védelmére deszkából fedeleket is készítettek. Míg az ágyúkat és szerelvényeiket Patakon készítették, az ágyúgolyókat, amelyeket vasból öntöttek, a Felvidékről

(A 37> és Erdélyből, a későbbiekben többnyire Váradról,

<A 30

' 130

> ill. a szomszédos belényesi vaskohótól szállították Patakra

(A 116)

. Kisebb kaliberű golyókat az újhelyi vásárban, sokadalomban vettek

29

<

A 13

". Az ágyúk díszítése Az ágyúk felületét többé-kevésbé gazdag díszítéssel és feliratokkal látták eL Az ágyúknak régi szokás szerint többnyire nevet adtak, a patakiaknak csaknem kizárólag állat-, mégpedig nagyrészt madárneveket, néhányat pedig mitikus szörnyekről neveztek el. A névadó állat domborműves alakját, az ágyú „jegyét" ráöntötték az ágyúra, és ez alá került a névvel kapcsolatos latin vers, amely az öntésvagy felállítás helyét is tartalmazta, továbbá — ezzel esetleg összefüggő — zsoltárszakasz. A verseken kívül feliratba foglalták a fejedelem nevét és címeit, családi jelmondatát, ezeket kiegészítette családi, esetleg fejedelemségének címere, végül felirat örökítette meg az öntő nevét és az öntés időpontját is. Az ágyú csövét több abroncsszerű gyűrű tagolta szakaszokra, amelyekre elosztották a fenti feliratokat és domborműveket, címereket, jegyet, és az osztógyűrűket is domborműves dekorációval díszítették. Az ágyúcső közepe táján kétoldalt egy-egy tuskót alakítottak ki, feljebb pedig egy-egy fület, alakja után delfint, amelyeknél fogva felemelhették az ágyút. Az ágyúk jegyét, nevét, verseit és zsoltársorait általában a fejedelem maga választotta

(A m112,114,116)

, de legalább is jóváhagyta a megküldött javaslatokat. Rőthy Orbán írja pl. 1632. aug. 5-én: „Kettő elkészül az formában, kiken minemű jegyek és írások lesznek, Nagyságodnak beküldöttem. Az többire, ha azon jegyeket csináltassuk-e, kiket Nagyságod írt vala, kegyelmesen parancsoljon felőle, úgymint Róka, Nyúl, Kacsa, Varjú, Csóka, mert ha ezeket az jegyeket öntik reá, elsőben fel kell Eperjesre küldenünk, és ott az esztergárossal kifaragtatni, de az ágyúöntő onnan belől is hozott valami kifaragott jegyeket, kikre öntetni akarta Nagyságod az falkonyokat, ő úgy mondja Fogoly madár, Fürj, Haris, Veréb, csak azokra is majd szebb és illendőbb írásokat találnának, mint az másikra, mindazonáltal az Nagyságod kegyelmes akaratja. "

<A 18) A feliratokkal, versekkel kapcsolatos igényességre utal Debreczeni 1646. jún. 13-i levele is: „Az lövőszerszámoknak is hogy nevek legyen, kegyelmes Uram, méltó... az melliknek micsoda neve leszen, versének ahhoz valónak kellene lenni, kár lenne, ha valami lassú és tudatlan versek lennének olyan szép lövő szerszámokon. Munkálkodom azért benne, az mennyire én elérhetem, de addig reá nem csináltatom, míg Nagyságodnak nem küldöm "

(A 107) A verseket talán a pataki kollégium valamelyik professzorával íratták, aki egyben a zsoltársorokat, „az psalmusokból szedett verseket" kiválasztotta

(A m)

. 1646. aug. 7-i levelében jelzi Debreczeni, hogy „az lövőszerszámokra való verseket mind leíratván magammal felviszem"

(A 126)

, de a fejedelem jóváhagyását még aug. 28-án sem kapta meg: „az elmúlt napokban írva küldtem vala Nagyságodnak az tíz. álgyúkra, kiket ezután kell önteni, mint rendeltettem az neveket és verseket, nem lőn arra semmi válaszom Nagyságodtól, ha tetszik-e Nagyságodnak abban való dispositióm, vagy másképpen rendeli Nagyságod"

(A 129)

. A jegyek, címerek és feliratok, továbbá az osztó gyűrűk ós díszeik, a „cifrák"