Technikatörténeti szemle 5. (1970)
TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története
A kész formát az ágyúöntő házban kialakított öntőgödörbe állították. Ezt a műveletet különféle kifejezésekkel jelölik: „Az álgyú öntő holnap teszen be két formát" <A 8) , „tegnap bocsáta két álgyút az öntökeiben" (A 24) , „formáknak földben való bevetések" 27 . Az öntőgödörbe helyezett formákat földdel betemették. 1633. jún. 28-án írja Debreczeni: „ma mind betemetik" (A 24) , 1647. febr. 4-én pedig „Antoni ma temetteti be a 4 formát az öntő helben" (A 139) . A formák betemetését végül az öntés követte. A Patakon öntött ágyúk mind bronzból, vörösréz és ón, „fejér ón", „fejér ólom" ötvözetéből készültek. A rezet részben Erdélyből (A 37, 94, 147) , nagyrészt azonban Besztercebányáról, a királyi kamarai rézbányákból kapták a bécsi udvar jóváhagyásával. 1645 októberében a fejedelem a linzi béke előkészítésére kiküldött követei útján szorgalmazza, hogy a császár által kiutalt 300 mázsából még le nem szállított 200 mázsát sürgősen szolgáltassák ki 78 . Ez azonban sokáig késik, bár az uralkodó erre utasítást küld a kamaragrófnak, de ez a Felvidéken grasszáló pestisjárvány miatt elmenekül, beosztottjai pedig a pestis sújtotta Patakról érkező embereket nem akarják fogadni^ 74, 77_81, 85_6, 89, 90_97) . A jelentékeny mennyiségű és súlyú réz nagytávolságú szállítása is komoly nehézséget jelentett a korabeli útviszonyok mellett. A birtokok ahg tudták a szükséges számú nyolcökrös szekereket kiáUítani, és a pestisjárvány során a szekeres jobbágyok is megfogyatkoztak. A prefektus azt javasolja, hogy fizetett furmányosokat fogadjanak (A 85, 92) , a fejedelem viszont Erdélyből akar szekereseket kiküldeni. Mint más anyagokat is, a rezet lehetőleg télen, a fagytól megkeményedett utakon, vagy havas időben szánon igyekeztek Patakra szállítani^ 77- 80 >. Az ónt általában a felvidéki kereskedővárosokban szerzik be, többnyire nagy nehézségek árán (A 35, 94 > 125 ' 159) , gyakran Krakkóba, sőt Danzigba is kénytelenek embert küldeni beszerzésére, mert Angliából oda érkezik az ón hajón (A 30) . Az öntéseket sokszor kénytelenek ón hiányában elhalasztani <A 8 ~ 1017 - 25- 47- **• 84- 138 >. A jelentésekből és számadásokból az öntéshez használt réz- és ónmennyiség arányára is kapunk tájékoztatást. 1645. nov. 10-én írja Debreczeni: „160 mázsa rezet és 6 mázsa ónat rakott vala be a kemencében" (A 83) , majd 1646. szept. 1-én: „most 145 mázsa réz és 7 mázsa fejér ón volt benne" <A 130> . Ez a 95 — 96% réz és 4—5% ón keverési arány viszonylag alacsony óntartalmú bronzot eredményezett volna. Általában azonban, s nyilván a fenti két öntés esetében is nemcsak színrezet adagoltak, hanem tönkrement ágyúk és harangok bronzát, ún. „materiás rezét" is beolvasztották, továbbá a formákból túlcsordult és a csővégekből lefűrészelt bronzdarabokat, s a cső-, iU. gyújtólyuk-fúrásnál nyert „furadékrezet" is felhasználták (A 47 ' 109) , amivel az óntartalom 8 — 9%-ra emelkedett. 1643 decemberében Antoni kiküldésekor írja Rákóczi, hogy a hat 12 fontos falkonhoz a mester 190 mázsa rezet igényel, és miután ennek fele matériás réz, azaz bronz, 9—10 mázsa ón kell hozzá, ami 8—10%-os óntartalomnak felel meg. <A 70 ' 158> Az 1645 őszén öntött 12 tarackhoz és egyéb öntvényekhez 184 mázsa matériás rezet, 5 mázsa „materiátlan veres rezet" és 7 mázsa 74 font „fejir ónt" használtak fel, ami hasonló arányt ad (A 109) . Néha tisztán matériás rezet használtak, így 1631. nov. 6-án Rőthy Orbán pataki kapitány kér engedélyt Rákóczitól, hogy tisztán bronzból öntethessen^ 13 > 47> . 1634. jan. 17-én viszont csak színréz van Patakon. Mint Debreczeni írja: „fejér ólmot sehol nem találni, anélkül pedig új rézzel nem önthetőnk" (A 3S) . 1645-ben Debreczeni okt. 2-i és 16-i levelei szerint az eperjesi harangöntőnél, valószínűleg Wierd Györgynél tudakozódtak, hogy a palatínus korábbi öntéseinél milyen arányban vegyítették az új rezet a tönkrement ágyúk anyagához (A 77) . A keverési arányt illetően érdekes, hogy 1634-ben az eperjesi harangöntő, talán szintén Wierd,
