Technikatörténeti szemle 5. (1970)
TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története
1635. évi jegyzéke felsorolja Joannes Moszl (Meszl?) ágyúöntő 1627. július 25-ón kelt reverzálisát, hitlevelét ( A 2 ), továbbá Dávid Gehra (Ghera) erfurti ágyú- és harangöntő 1628. aug. 5-én Makovicán, majd 1629. júl. 17-én kelt hitlevelét és legényének 1629. jún. 14-i reverzálisát.< A 3 > Gehra 1628. évi hitlevele eredetiben is ránkmaradt, és ebben Rákóczi „éves szolgájának és ágyúöntőjének" nevezi magát^ 3 ). Sajnos, e mesterek nevével jelzett ágyúkat és harangokat nem említenek a leltárak. 1629. márc. 17-én Rákóczi tisztviselői Bécsből jelentik, hogy egy Dániel nevű öntővel tárgyaltak szerződtetéséről, „biztató pénzt" is fizettek neki, de a mester ekkor még Morvaországban, Liechtenstein hercegnél dolgozott, és nincs adatunk arról, hogy végül Patakra jött-e. A pataki ágyúöntőház működését egyértelműen csak 1631-től tanúsítják írott források. Rákóczi 1630. okt. 1-én indult Patakról Erdélybe, hogy elfoglalja a fejedelmi széket, és már néhány hónap múlva intézkedett, hogy Gyulafehérvárott és Patakon kezdjenek nagyobb számú ágyú öntéséhez. A fejedelem a következő két évtizedben sok uralkodói gondja között is állandóan figyelemmel kíséri az öntéseket, és részben a gyulafehérvári tapasztalatok alapján Patakra is részletes útmutatásokat és utasításokat ad. A pataki öntőházban 1631-től 1634-ig dolgoznak, majd néhány évi szünet után 1641-ben kezdenek újra önteni, és ettől kezdve rövid megszakítással 1648-ig, a fejedelem haláláig dolgoznak itt öntők. Ekkor végleg megszakad a műhely működése. Az 1631 és 1648 közötti időszakban 4 ágyúöntő mester dolgozott, és ezek mintegy 80 ágyút és 10 harangot öntöttek. Munkájukról bőséges adatanyagunk maradt, nagyrészt a Rákóczi-család levéltárában. 7 Időszakonként, különösen 1645 és 1648 között hétről-hétre, néha napról-napra is részletesen tájékozódhatunk a munkálatokról, részben a magyarországi Rákóczi-birtokok jPatakon székelő prefektusa, Debreczeni Tamás jelentéseiből, 8 részben a fejedelem ezekre adott válaszaiból és rendelkezéseiből. Az ágyúöntő mesterek 1631 június elején a nagyszebeni Johannes Georgius Saltzenburgensis, más forrás szerint Saltzbrunn kezdte meg munkáját Patakon 9 < A 7 >, és többszöri megszakítással 1634 január elején bekövetkezett haláláig itt dolgozott két legényével^ 31 ). Ezek az utolsó megöntött ágyúk befejező munkáinak elvégzése után 1634 májusában tértek vissza Erdélybe( A 44 >. A mester nevével jelzett ágyúk pontos adatait ós évszámos feliratait az 1642. évi pataki( A 55 ) és az 1711. évi munkácsi tüzérségi leltárak őrizték meg számunkra( A 157 >, öntésükről pedig több jelentés számol be. A mester 1631-ben az ágyúöntőház megépítésének vagy újjáépítésének befejezése után öt 10 fontos golyókat lövő ágyút, a Rigó (Merula), Szarka (Pica), Szajkó (Gracculus), Galamb (Columba) és Gerlice (Turtur) nevű falkonokat( A 9 ~ 12,15 >, továbbá egy harangot önt< A 13 >. 1632 elején anyaghiány miatt a fejedelem Gyulafehérvárra rendeli( A 16 > 17 >, ahonnan visszatérve egy újabb falkont készít, a Szarvas {Cervus) nevűt( A 18- 55 >. Több ágyú ez évben nem készült, és az öntő 1633. márciusáig újból Erdélyben dolgozott. Március 21-én küldi ki ismét két legénnyel a fejedelem, hogy három „öreg", nagy, 30 fontos ágyút öntsön< A 19 > 20- 21 >, egyben megengedi, hogy az ekkor átépített olvasztókemence szárítása idején két harangot önthessen< A 21) . őszig el is készült a Crocodilus, Basiliscus és Sárkány (Draeo) nevű három „öreg" ós a Fogoly (Perdix), Veréb (Passer) és a Fürj nevű három 10 fontos ágyú< A 22_2 9), a legutóbbinak a csövében azonban bennszorult az öntőforma bélvasa^ 33, 35, 38- 39, 42 > és még tíz év múlva is használhatatlanul hever az öntőház melletti A 55 > A többi ágyút a vár akkor épülő Oroszlán-bástyájában állították
