Technikatörténeti szemle 5. (1970)

TANULMÁNYOK - Mészáros Vince: Martin Lajos életműve

iránt szintén érdeklődő Steuer Lajos tanárnak, egyik 1892. október 27-én kelt levelében így fejti ki ennek alapelvét: „Horizontális mozgás jő létre, ha a szárnylapokat lecsapáskor bizonyos lejtési szög alatt beállítjuk, mégpedig, ha mindkét oldalon egyenlő hajlást adunk a szárnyaknak, egyenes mozgás, ha pedig azokat két oldalon ellenkező szög alatt beigazítjuk, kanyarodás jő létre."

14 Másfél évtizeddel később, ugyanezt az elvet szabadalmaztatták az első eredményes géprepülők, a Wright testvérek. Ami Martin repüléselméleti kutatásainak és gépszerkesztő kísérleteinek értékelését illeti, pozitív tényként kell megállapítanunk a következőket. Már a XIX. század közepén helyesen ismerte fel a góprepülós megvalósíthatásának eszméjét, — komoly tudományos felkészültséggel és fél évszázados szívós kitartó munkával kutatta a megvalósítás elméleti és gyakorlati lehetőségeit, — eszméivel, gondolataival kora élvonalában haladt s nem egyszer megelőzte kortársait, — helyesen ismerte fel és értékelte a sikló repülés — azaz a vitorlázó repülés — lehetőségeit s igen korán, már 1872-ben készített ilyen készüléket, — az általa kitartóan kutatott ornithopter-elv még ma sem túlhaladott, s kellően feltárt gondolat, hanem korunk szakmai tudományos kutató-kísérletező munkájának is még megoldatlan s nem egyértelműen értékelt kérdése. Ugyanez a helyzet az izomerővel való repülés megoldása kérdésében is. Ami gépépítő kísérleteinek gyakorlati sikerét, eredményét illeti, — nyilvánvaló hogy azok nem állottak összhangban kora általános műszaki lehetőségeivel. Az általa tervezett gép sikeres megépítésének műszaki előfeltételei hiányoztak. Bár ezzel maga is tisztában volt, kutató ösztöne további kísérletezésre sarkalta. Kétségtelen, hogy ezeknek a kísérleteknek a sikere vagy eredménytelensége, Martin tudományos munkásságának értékelését, úttörő jellegét ahg befolyásolja. Nemcsak érdekelte a repülés problematikája, hanem tudatában volt annak, hogy a repülőgép megalkotását a kor fejlődő technikai igényei szinte követelik. Jól tudta, hogy a fiatal Gárdonyi Géza tárca-sorai társadalmi közérzést fejeznek ki: „A repülés gondolata ma inár ég, lángol a velőkben. Az emberiség tudja, hogy lehet, csak még az a kérdés: hogyan? Nem bolondság többé: matematikai probléma. Csak egy-két numerust kell még megtalálni, hogy tökéletes legyen a számvetés. És dolgoznak rajta. Zárt műhelyekben érik a gépmadár. Már mozdul is. Meg-meglebbenti fényes alumínium szárnyait. Türelem! Föl fog repülni a magasságba, hátán emelve az új korszak félelmes erejű szellemét. Mert, hogy a huszadik század a repülőgép szárnyain röppen a földtekére, azon én nem kételkedem. "

15 Martin, mint az egyetem az évi rektora, — ebben a meggyőződésben, a repülés problémájáról tartotta 1895/96 tanévi hagyományos rektori évnyitó előadását is. Az addigi műszaki eredmények és kísérletek ismertetése után látnoki erővel rajzolta fel a repülőgép küszöbön áUó feltalálásának várható társadalmi következményeit. „Mielőtt előadásomat befejezném, futó pillantást akarok vetni azon befolyásra, melyet a repülőgép a közéletre gyakorolni fog. Űj életviszonyok fognak fejlődni; a közlekedés függetlenebb lesz a vasúti rendszer hálózatától. Azon korlátok és sorompók, melyek a népeket és államokat egymástól elválasztották, megszűnnek,.