Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Heckenast Gusztáv: Endrei Walter: Magyarországi textilmanufaktúrák a 18. században

alapító tőke (feudális, polgári, kincstári vagy egyéb) eredetét, az üzemek rentabilitását, a profit, az önköltség, a bérezés alakulását, az árak és az értékesítési lehetőségek változásait, majd — a korszak végén — a mezőgazdasági és ipari forradalom hatását a magyarországi textilmanufaktúrákra. Részletesebben a bécsi gazdaságpolitika és a magyar iparfejlődés kérdésének elemzésére kívánok utalni, mert véleményem szerint ez Endrei könyvének legjelentősebb eredménye, tárgyi és módszertani szempontból egyaránt. „. . . aki a fény hullámtermészetére keres bizonyítékokat — mondja Endrei —, bőven talál ilyeneket és könnyűszerrel elveti a korpuszkuláris elméletet — metodikailag és objektíve súlyosan vétve a kutatómunka szabályai eUen. Hasonlóképpen helytelenül jár el, aki egyedül a Habsburg-vámpolitikában keresi a bűnbakot a hazai manufaktúrák bukására. Igen sok hipotézise meUett szóló érvet talál majd, ebben megnyugszik, és egyéb jelenségek iránt vakon levonja következtetéseit." Lényegében így járt el a magyar történetírás, amikor kialakította a bécsi udvar elnyomó, gyarmatosító gazdaságpolitikájáról és ennek a magyar iparfejlődést megbénító hatásáról szóló elméletét. Ezzel szemben Endrei rámutat arra, hogy gazdasági értelemben véve Magyarország függetlensége a XVIII. században fikció, és az ország gazdasági helyzetét és sorsát csak a Habsburg birodalom egészéből kiindulva lehet reálisan szemlélni. Bécsi gazdaságpolitika csak az 1754. évi vámrendelet óta van; főcélja nem Magyarország gyarmati kiszolgáltatottságának biztosítása, hanem az osztrák — cseh —morva manufaktúrák védelme a nyugat-európai áruimporttal szemben. 1754-től kezdve a magyar manufaktúrák árujának eUenfele többé nem a jó ós olcsó nyugati, hanem a rossz és drága osztrák áru, és ez a helyzet ösztönző hatással van a magyar manufaktúra-alapításokra. A kereskedőtőke az alacsony élelmiszerárak és az ebből következő alacsony bérszínvonal miatt szívesen jött Magyarországra, s a magyar manufaktúrák egy része (a nyugati határszélen) kezdetben nem a magyar, hanem az osztrák piacra spekulált; az osztrák manufaktúrák szemszögéből tehát érthető volt a magyar konkurrenciától való félelem. Mária Terézia 1763 és 1770 között támogatta a magyar manufaktúrák létrejöttét; 1771-től kezdve a helyzet megváltozott, mert megerősödött az osztrák —cseh burzsoázia udvari befolyása. A bécsi udvar gazdaságpolitikája tehát a cseh—osztrák burzsoázia és a magyar feudális osztály párharcának eredője volt, s bár súlyosan károsította a magyarországi manufaktúrákat, likvidálásukra távolról sem volt elegendő. Manufakturális textihparunk az 1760-as években számottevő lendülettel bontakozott ki és ekkor még alig különbözött az osztrák örökös tartományokétól. Az 1770-es években azonban a magyarországi manufaktúrák fejlődése megrekedt, nem került sor a gyáripar kibontakozására. Hogy ez így történt, abban szerepe volt a bécsi gazdaságpolitikának, a hazai szakértelemhiánynak is, de a döntő okot a magyar társadalom előző századokból örökölt szerkezetében, a feudális nagybirtokos osztály erejében és a hazai burzsoázia rendkívüli gyengeségében kell látnunk. Az újkori Magyarország kapitalista fejlődésének eltorzulása nem a XVIII. században kezdődött, manufaktúra-korszakunk gyengesége nem okozta, csak növelte lemaradásunkat. Külön kell szólni a textilmanufaktúrák táblázatos összefoglalálásáról, amely könnyen áttekinthető, világos tagolásban adja meg textilmanufaktúráink helyét, tulajdonosának, illetve alapítójának nevét, tőkéjének eredetét, főbb termékeit és működési idejét, valamint az értékes kép- és ábraanyagról. így sikerült átmenteni az eredeti kézirat második részét, az egyes üzemek történetét, a nyomtatásban kiadott monográfiába. Az üzemtörténeti részletek iránt érdeklődők figyelmét pedig