Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Endrei Walter–Speer Szilvia: A Budapesti Történeti Múzeum amerikai varrógépe

témájú gépek előállítására, mint pl. Frister und Kossmann, Berlinben, később osztrák és angol cégek követték e példát. De ekkor már megjelentek az eredeti amerikai gyártmányú varrógépek is, ezek árával és minőségével az utánzatok nem tudták felvenni a versenyt.

7 A 60-as évek végén a monarchiában is gyors ütemben terjedtek el ezek a házivarrógépek és akkor létesülhetett Ohm már említett pesti ügynöksége, amely gépünket 1873-ban a magyar piacra hozta.

8 A varrógép kinematikai ábráját, amely rávilágít az öltósképző szerkezet működésére, a 2. ábra szemlélteti. Ebből leolvasható, hogy minden öltésképző eszköz mozgatása a T szíjtárcsával hajtott F főtengelyről történik. A T

1 szíjtárcsa meghajtását a lábbal működtethető F

t forgattyús tengelyről T

2 szíjtárcsán keresztül bőrszíj hevederrel oldották meg. Figyelemre méltó még az F

t tengelyen a kézikerék baloldali elhelyezése, amely az indításnál és fékezésnél játszik szerepet. Ezt a megoldást az indokolja, hogy a kfdmetovábbítás iránya a főtengely irányával párhuzamosan — a jelenleg használatos huroköltésű gépeknél alkalmazott merőleges iránynyal ellentétben — és balról jobbra történt, ami a varrónő jobbkezét a kelme igazítására lefoglalta, és így csak a balkezével tudta az indítást és a fékezést irányítani. Ez a megoldás igen kellemetlen lehetett, és így későbbi típusoknál már teljesen el is tűnik. Az F főtengelyen levő E

x excenter K\ hajtórúdja mozgatja a Cs

1 csuklón keresztül azt az I ívelt kart, melynek végén helyezik el a görbített varrótűt. Ez a megoldás részint a varrótűk gyakori törése miatt, részint a beállítás pontatlansága miatt sok bosszúságot okozott a varrónőknek a korabeli leírások alapján.

8 Az ívelt karon alakították ki a vezetőszemeket és fonalfékező tárcsát, melyek a gépállványon hátul a vízszintes tüskére felszúrt csévéről lefutó felső szálat vezették a varrótűhöz. Természetesen ez a megoldás a fonaladagolást egyenlőtlenné tette, ami a varratképpen és a varratszilárdságban meg is mutatkozott. Ezt küszöbölték ki Wheeler-Wilson által 1901-ben szabadalmaztatott kuliszás fonalhúzó rendszerrel, mely azóta is tovább fejlődött. Az F főtengelyről kapja a kelmetovábbító a vízszintes és függőleges mozgatását a következőképpen: a kelmetovábbító vízszintes mozgását a H hornyostárcsa, a C kelmetovábbító fogazatához kapcsolt négyszögletes idomon keresztül adja át. A főtengely kelmetovábbító felé eső szakasza excentrikus kiképzésű, mely a C idomnak és ezen keresztül a kelmetovábbítónak a függőleges irányú mozgatását végzi. A főtengelyen nyert elhelyezést még a keretes körforgós hurokfogó. Ezt mint már említettük 1852-ben Wilson szabadalmaztatta. A megoldás lényege, hogy egy csúcsosan kiképzett hurokfogó tányér csúcsa leszedi a felső fonalból képzett tűhurkot és azt elforduláskor magával viszi. A továbbforduláskor önmagán, illetve a hozzászorított lapos fonalcsévén átbuktatja és az alsó és felső fonalat öltéssé kapcsolja össze.

9 Érdekes, hogy ugyancsak a Budapesti Történeti Múzeumban található egy későbbi, a berlini Frister und Rossmann cég által gyártott Wheeler and Wilson típusú gép (291.001 sorszám) is. A Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport gyűjteményében is van többek között egy 1866-ból származó 255.392. sorszámot viselő Wheeler and Wilson gyártmányú amerikai varrógép. (A szerk. megjegyzése)