Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Czére béla: A modellek tudományos és társadalmi jelentősége napjainkban

nek nevezhetünk — a megismerés fontos eszközévé vált, amely a megismerés más módjaival együtt megrövidíti, pontosabbá teszi, sőt bizonyos esetekben egyáltalán lehetővé teszi a tudományos ismeretek bővítését. A modeU ezt a szerepét főleg az analógiába állítás révén tölti be. Ha két dolog közül az egyik már eleve ismert, vagy egyszerűbb és így könnyebben tanulmányozható, a közöttük objektíve, a valóságban létező analógia felismerésével és a megfelelő modell kidolgozásával a másik, bonyolultabb, kevésbé ismert dolog könnyebben megismerhető. Ily módon a modell egy közbenső híd szerepét töltheti be az elmélet és a gyakorlat, az absztrakt és a konkrét között. Ezt a lehetőséget ma már nemcsak a természettudományok, hanem a társadalomtudományok területén is egyre jobban kihasználják. A fizika, ezen belül az atom- és magfizika, a kémia, a biológia területei mellett a pszichológia, a geológia és a csillagászat, a társadalomtudományok körében pedig a szociológia és a gazdasági tudományok, a pedagógia és a didaktika, a nyelvtudományok, sőt a hadtudományok azok, amelyek egyre kiterjedtebben élnek a modellezés lehetőségeivel. Bizonyos értelemben talán még nagyobb a modellek jelentősége az alkalmazott tudományok, így a műszaki tudományok, s a bennünket legközelebbről érdeklő közlekedéstudományok szempontjából. Ezek a modellek egyaránt lehetnek — ha az anyag és az emberi tudat relációja alapján osztályozzuk őket — anyagi, azaz érzékletes, fizikai modellek és eszmei, azaz ideális, elméleti vagy matematikai modellek. Utóbbiak kidolgozásának különösen nagy lendületet adott a kibernetika kifejlődése, amely napjaink tudományos-technikai forradalmának egyik fő mozgató rugója. A közlekedésben a modellek felhasználásának olyan, ma már klasszikusnak tekinthető területei vannak, mint a hidromechanikai kísérletek a hajótest ellenállásának vizsgálatára, a különféle aerodinamikai kísérletek a repülésben, a vasútnál — többek közt — a jármű és a pálya kölcsönhatásainak vizsgálata, újabban pedig a nagysebességű és a légpárnás járművek modellkísérletei stb. E materiális modellek mellett az utóbbi időkben rohamosan növekszik az elméleti, matematikai modellek felhasználása a közlekedés áramlási jelenségeinek, üzemi, irányítási folyamatainak, gazdasági-tervezési problémáinak megoldásában, a döntések optimalizálásában, általában a kibernetizálás és automatizálás eredményeinek hasznosítása során. Ily módon a tudományos-technikai forradalom korában a modellezés egyre újabb formákat ölt, a használatos modellek nemcsak alkalmazási volumenük tekintetében sokasodnak, hanem nagy mértékben differenciálódnak és specializálódnak is. Ez szükségessé teszi, hogy revízió alá vegyük a modellre vonatkozó régebbi, klasszikusnak nevezhető nézeteket, definíciókat, megpróbáljuk követni a rohamos fejlődést a terminológia tisztázásával is. A modellek nagy és egyre növekvő jelentősége azonban nem szorítkozik a tudományok és a technikai, illetőleg művészeti alkotás területére. Az elsődleges emberi megismerésen túl — amely a tudomány feladata — társadalmilag, a haladás szempontjából felmérhetetlen a jelentősége az ismeretek továbbadásának, a „másodlagos megismerésnek", amelynek területe ugyancsak egyre szélesedik, nemcsak az ismeretek rohamos bővülése miatt, hanem a továbbadás módjai tekintetében is: az intézményes iskolai oktatás meUett a népművelés legváltozatosabb formáit is felöleli. Ide tartozik a múzeumok, köztük a műszaki, ezen belül a közlekedési és postamúzeumok népművelési tevékenysége is, amely napjainkban — amikor a munkaidő csökkenése és a szabad idő növekedése világszerte érvényesülő tendencia — egyre nagyobb hangsúlyt kap. Az ismeretek továbbadásában, illetve megszerzésében, annak a felemelő