Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Tirscher László: A Láng Gépgyár gőzturbinagyártásának története

összehegesztett forgási testek alkalmazásából állott. E nagy felelősséggel és gondossággal járó és egészen különleges hegesztési tapasztalatot igénylő munkaeljárást a BBC badeni műhelyében a helyszínen végzett alapos tanulmányozás után eléggé gyorsan sikerült a gyár különben is jól begyakorolt hegesztő-gárdájának elsajátítania. Az összehegesztett forgórészeket belapátolás előtt az üzemi fordulatszám feletti, nagyobb fordulatszámnál pörgetési próbának vetették alá. A készre belapátolt forgórészeket dinamikusan kellett a legpontosabban kiegyensúlyozni. így ezzel a technológiával kezdettől fogva mind a mai napig semmiféle nehézség nem fordult elő. A II. világháború utáni, alapjában megváltozott gazdasági helyzet a Lánggyári gőzturbinagyártás helyzetét is alaposan megváltoztatta. A BBC-szerződés 1944. december 31-én lejárt és azt a svájci vállalat a fentiekre és az akkori világgazdasági helyzetre való tekintettel, nem volt hajlandó meghosszabbítani, csupán azt tette lehetővé, hogy a Mátra vidéki Erőmű számára a már gyártás, sőt szerelés alatt is álló turbinákat befejezzék. Még 1947-ig küldtek néhány adatot, de ekkor a licenciát írásban is felmondták. A gyár ezután csak meglevő adataira és saját turbinaszerkesztő mérnöki gárdájára támaszkodhatott, amelyet a háború befejezése után sikerült tekintélyes számú, nagyrészt közvetlenül a Műegyetemről jött fiatal, jól képzett és tehetséges gépészmérnökkel felfrissíteni. Ezáltal a gyár vezetősége az új helyzetnek megfelelően kellő bizakodással nézhetett a jövő elé. A begyakorolt régi és felfrissített gárda beváltotta a reményeket, mert fennakadás nélkül megfelelt a nagy munkának, amelyet a fent említett megváltozott helyzet hozott magával. Az egymás után következő 3 és 5 éves tervek a belföldi ipar óriási felfejlesztését tűzték ki célul, amelyekhez nagyszámú, különböző, kisebb-nagyobb teljesítőképességű, különleges céloknak megfelelő, gazdaságosan működő gőzturbina kellett. Ezek közül egészen külön kell a villamos áramtermelés nagyarányú fejlesztését kiemelni, amihez lehetőleg nagy egység-teljesítőképességű kondenzációs turbinákra volt szükség. Ezek előállíthatására a szerelőcsarnokok és a szerelődaruk számának a megkettőzésére és a szerszámgép-park sok új, nagy szerszámgéppel való kibővítésére volt szükség, amit a gyártás fennakadása nélkül, fokozatosan hajtottak végre. Az idők folyamán az addig szokatlanul nagy számban gyártott 32 MW-os turbinák is lassankint kicsinek bizonyultak és a külföldi típusok fejlődésének hatására a Láng-gyár saját erőből, bátran nekilátott erőművi turbináinál azok egységteljesítőképességének növeléséhez. E lépést mindjárt az első 50 MW-os turbina kiváló sikere fényesen igazolta azzal, hogy gőzfogyasztása a külföldről importált és egyik erőművünkben ebben az időben feláüított azonos nagyságú, elsőrendű gyártású turbináénál lényegesen kisebb, tehát lényegesen gazdaságosabb volt. Az első 50 MW-os turbinát, amelyet megjelenése óta számos példányban készítettek és helyeztek üzembe, a 100 MW-os turbina megszerkesztése és elkészítése követte, amely az egy számmal kisebb elődjéhez hasonlóan mindjárt első példányában szintén jól sikerült és ma is kifogástalanul üzemel. A most már BBC-segítség nélkül a gyár saját erejéből szerkesztett új turbinák nemcsak a viszonylagosan kis felvevőképességű belföldre, hanem, — mivel a licencia korlátozásai megszűntek — külföldre is szabadon voltak szállíthatók, ott fokozatosan el is terjedtek, s hosszú éveken át biztosították a gyár gőzturbinaexport gyártási részlegének a jó foglalkoztatottságát. A gőzturbina-export főleg a Szovjetunióba, Lengyelországba, Kínába és Romániába, de kisebb mértékben Bulgáriába, NDK-ba, Libanonba és Egyiptomba is irányult. A turbina fejlődése azonban nem állt meg, hanem — nemzetközi mórtékben —