Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Tirscher László: A Láng Gépgyár gőzturbinagyártásának története

•szénbányának Dorogra szállított 600 lóerős turbinát őriznek, amelynek elvi elrendezése az első turbinákéval teljesen azonos. A villamos erőművek és egyéb iparvállalatok egyre nagyobb villamos áramfejlesztő gépeket kerestek. Már a gyártás első éveiben számos 400 és 4000 LE teljesítőképességek közötti turbinákra szóló megrendelés érkezett be a gyárba. A megrendelésre kerülő turbinák egységteljesítménye tovább növekedett, 1909. évben már 10 000 LE volt, ami abban az időben európai nemzetközi viszonylatban is a legnagyobbak közé tartozott, s amiből egyszerre négy egységet rendeltek. Tanulságos ennél a turbina-típusnál kissé hosszabban időzni. Amint fentebb említettük, ez a típus az addig kivitelezett Zoelly turbinák egyik legnagyobbika volt és teljesen újonnan szerkesztett rajzok alapján, első példányként készült. A kívánt igen rövid szálhtási határidő miatt a gép terveit ugyan az Escher-Wyss gépgyárral közösen készítették, ennek ellenére a turbina-tengely kritikus fordulatszámának a kiszámításába és ennek következtében a tengely méretezésébe is hiba csúszott be, ami sajnos, csak az első gép üzembehelyezése és terhelése során derült ki. Hosszabb vizsgálatok kimutatják, hogy a tengelyt meg kell erősíteni és ennek következtében az összes járókerekeket ki keh cserélni. Mindezek végrehajtásával a gépek minden szempontból kifogástalanul jártak és megfeleltek a követelményeknek, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint az, hogy az utolsó közülük több, mint 40 évi használat után, elavulás következtében csupán 1954-ben került leszerelésre. Az I. világháború a nagy erővel megindult gőzturbina-gyártást alaposan viszszavetette. Mégis ezek alatt az évek alatt készült el a gyárban a következő legnagyobb teljesítőképességű, a fővárosi kelenföldi erőműben felállított 15 000 lóerős turbina, amit az erőműnek a háború utáni nagymértékű továbbfejhsztése és korszerűsítése során további, még nagyobb teljesítőképességű turbinák követtek. A kelenföldi erőmű vezetője, Szikla Géza volt hazánkban az első, aki a gőzerőművekben eddig használatos 12—16 atm. kazánnyomás és 300 C-ig terjedő gőztúlhevítési hőmérséklet helyett a 40 atm. kazánnyomás és a 425 C° gőztúlhevítés bevezetését hozta javaslatba. Óvatosságból egyelőre egy 6700 LE teljesítőképességű 36 atm. beömlőgőznyomás és 16 atm. ellennyomás között működő 3000 percfordulatú ellennyomású, ún. előkapcsolt turbinát és egy, ennek a kiömlő gőzével működő 30 000 lóerő teljesítőképességű, 1500 percfordulatú kétházas kondenzációs, kettős kiömlésű, ún. alapturbinát rendeltek meg. Az előkapcsolt turbina azáltal, hogy kiömlő gőzét a meglevő turbinák 16 atm-s friss gőzvezetékébe is bevezették, lehetővé tette azok teljesítményének kiegészítését, ül. gazdaságosságának növelését. Az erőmű akkori végső kiépítése folyamán még további 3, kb. azonos teljesítőképességű, de a szerzett kedvező tapasztalatok alapján már nagynyomású turbina-résszel is egybeépített 1 db háromházas, 1500 percfordulatú és 2 db kétházas 3000 percfordulatú kettős kiömlésű turbinát állítottak fel. Természetesen ezek ugyancsak mind első kivitelek voltak és kisebb hibák ezeknél is előfordultak. E hibákat azonban — a közérdek szem előtt tartásával, — programjának nem egyszer hátrányára — a gyár mindig soronkívül kiküszöbölte. Közben nagy számban készültek kb. 6000 és 20 000 LE közötti nagy kondenzációs turbinák különböző ipartelepek és bánya-erőművek részére és kb. 400 és 5000 LE közötti kisebb kondenzációs, ellennyomású, ül. gőzelvételes turbinák különböző ipari célokra. A turbinák gőzfogyasztásának csökkentésére és ezzel gazdaságosságának a növelése céljából elengedhetetlen volt, a nagy gőznyomásra és különösen a nagy gőzhőmérsékletre való áttérés. Ez azonban nem ment nehézségek nélkül. Pl. a tur-