Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Tirscher László: A Láng Gépgyár gőzturbinagyártásának története

voltak. 1904. október 26-án a Zoelly-turbinának az akkori Ausztria — Magyarország területére vonatkozó gyártására szerződést is kötöttek, egyelőre 10 év időtartamra, majd a kikötött idő letelte után a Zoelly-szindikátus 1933-ban történt feloszlásáig, ezt időről-időre meghosszabbították. A szerződés az Escher-Wyss cég által addig kivitelezett gőzturbinák rajzait és gyártási adatait biztosította a Láng Gépgyár részére. Ezek alapján a gyártás azonnal megindulhatott. A Zoelly-turbina szerkezete egy vezetőkerékből, és egy járókerékből álló, több egymás után kapcsolt, fokozatosan csökkenő nyomású kamrából áll, amely utóbbiak a kamrákon áthaladó közös tengelyre vannak szorosan ráhúzva és felékelve. E kamrák egymástól a tengely áthaladási helyén a vezetőkerekeken alkalmazott tömszelencékkel (az ún. agytömítésekkel) vannak letömítve. így a gőz a járókerék lapátjain áthaladva és arra nyomatékot adva, a következő kamrába csak az attól elválasztó vezetőkerék irányító csatornáin (fúvókáin) képes tovább haladni. A turbina állandó fordulatszámának tartása, hl. teljesítményének szabályozása centrifugál-szabályzóval vezérelt, olajközvetítéssel működő, szervomotorral elállítható tehermentesített fojtószeleppel történik. Ehhez azonban a gyárban a gőzgépgyártásnál kialakult eddigi gyártási technológia alapos megváltoztatása, ill. új technológia bevezetése vált szükségessé. Itt az egyik legnehezebb feladatot a gőzsugaraknak a járókerék-lapátokra való irányítására szolgáló vezetőkerók-csatornák öntödei elkészítése képezte. Ezeknek a csatornáknak ugyanis a vezetőkerék kerületén pontos osztókörön, pontos radiális szélességben és pontos kilépési szög alatt kell lenniük ahhoz, hogy a gőzsugarat a járókerék-lapátokra hiba nélkül rá- ós ne mehé vagy fölé irányítsák, ami a turbina gazdaságos gőzfogyasztásának elengedhetetlen feltétele. Erre a célra a számított kilépési szögnek megfelelően hajlított acéllemez-vezetőlapátokat kellett a vezetőkerék-homokból készülő öntő-formába behelyezni, és arról gondoskodni, hogy öntéskor az abba beöntött vasba, elmozdulás nélkül be is forrjanak. A legszűkebb csatornák radiáhs szélessége kisebb turbináknál 8—15 mm közelében volt, és elképzelhető, hogy az ilyen „precíziós" munka az eddig sokkal durvább munkákhoz szokott formázok és magkészitők számára majdnem leküzdhetetlen nehézséget okozott. Nem kevesebb gondot jelentett az említett csatornáknak a kívánt, pontos méretre történő megmunkálása is. Nagyon sok tanulásra, tapasztalatcserére és fáradságra volt szükség a szóbanforgó vezetőkerekek selejtmentes elkészítéséhez. Ezeket a nehézségeket csak évek folyamán lehetett teljesen kiküszöbölni, úgy hogy kezdetben, a turbinaszáUítás gyors megindítása érdekében a keskenyebb fúvókacsatornájú vezetőkerekeket készremunkált állapotban Escher — Wyss-től Zürichből hozatta a gyár. A többi szükséges új technológia bevezetése, mint például a járó-lapát gyártás, a viszonylagosan vékony nagy átmérőjű járókerék-tárcsák pontos megmunkálása, a belapátolt járókerekek pontos statikai kiegyensúlyozása, majd ezeknek a tengelyre szoros illeszkedése, egymástól pontos távolságra való felhúzás stb., már olyan feladatok voltak, amelyeket a különböző, eddig is igen változatos gyártási technológiához szokott jó szakmunkás- és művezető-gárda gyorsan sajátított el, így a meglevő és a bizonyos mértékben új, különleges munkagépeken és berendezéseken a külföldi rajzok alapján a gyártás gyorsan megindulhatott. Az első, 300 lóerő teljesítőképességű 3000 percfordulatú turbina 1905-ben készült el, és a morvaországi Witkowitz-i bánya- és kohóműben került felállításra, a második azonos nagyságú pedig a Vares-i (Jugoszlávia) vasműben. A Műszaki Múzeumban egy 1908-ból származó,az esztergom—szászvári kő-