Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza szabályozás tervezője és az Al-Duna szabályozás úttörője

-séges terményt biztosítani. Ugyanakkor a kiőrlési arányszámok kormányrendeletekkel történt változtatása, amely a finomliszt arányát 14 — 20% között ingadoztatta, valamint a kötelező keverés bevezetése, ami a tengeri feldolgozáshoz újabb felszerelések beszerzését tette szükségessé, a nagy összegű, szinte kötelező hadi kölcsönök, végül az ármaximálások csökkentették ugyan a jövedelmezőséget, mégis a hadikonjunktúra következtében a vállalat igen magas 1440 615 — 2 189 240 korona (1914—1917) évenkénti nyereségre tett szert.

21 Az első világháború utáni időszak gyökeres változást hoz az egész magyar malomiparnak. Az új országhatárokon belül maradt az egész iparág kapacitásának 65 %-a, aminek nyersanyag szükségletét csak harmadrészben tudta a mezőgazdaság fedezni. Megszűnt a védővámokkal körülhatárolt 50 millió lakosú monarchia, amelynek területén létrejövő nemzeti államok önálló gazdasági életüknek megfelelően elzárkóztak a magyar liszt exporttól. Ennek lesz következménye, hogy 1920-tól a magyar malomipar állandó válsággal, túlméretezettséggel küzd. Éppen ezért az István-malom konszern társai közül előbb a hatvani, szegedi, majd a miskolci malom is beszünteti az őrlést. Az 1929 — 33 közötti gazdasági világválság végét pedig a debreceni üzem is teljes és több mint egyéves leállással éli meg. (Erre a leállásra a vezetőséget az 1932-es óriási veszteség: 3 015 000 -P indította.) S míg 1934 után a többi iparág lassan eléri, részben túl is szárnyalja az 1929 előtti termelési szintjét, addig a kereskedelmi malmok válsága krónikussá válik.

22 A kihasználatlanságon alig segít az úgynevezett Molinum malmok leszerelése.

23 Ekkor 2000 lóerővel csökkent ugyan a magyar malmok össz-lóereje, de a napi cca 22 vagonos teljesítménykiesés lényeges változást alig jelentett, mert a rövidesen bekövetkezett „országgyarapítások" révén olyan üzemek kerültek a határokon belülre (Kis-Alföld, Bánság) amelyek ma^uk is 1920-tól egy-egy ország (Csehszlovákia, Jugoszlávia) ellátására rendezkedte ; be. A második világháború során a terményellátás biztosítottabb v >lfc, uint 1914 — 1918 között. Sőt 1943-ban olyan sok nyersterménye volt a malomri ik, <iogy a raktárakban nem volt elhelyezhető, hanem az udvaron máglyákba rakva tárolták. Mégis az üzem jövedelmezősége messze alatta maradt az első világháború időszakának. Ez időszakban a jövedelmet az úgynevezett mellék-üzemágak, pl. a puffasztó, burison, rizshántolás stb. adták, amelyeket kevésbé, vagy egyáltalán nem érintettek az ármaximálási intézkedések.

24 A melléküzemágakhoz szükséges gépek nagyrészét Svájcból szerezte be az István malom. Az új háború új veszélyeket jelentett. Az üzem ugyan a bombázásokat aránylag szerencsésen úszta meg, mert bár hét bomba esett a területére, mindössze az 1906-ban épült gabonasiló oldalát szakította át egy bomba, de az okozott kárt rövidesen saját erőből megszüntették. Sokkal szomorúbb következménnyel járt a veszély másik formája, a haditerületté válás. 1944. október 18-án a visszavonuló németek a gépházat és az önműködő tűzoltóberendezést felrobbantották, a robbanások lángjától pedig az előzőleg benzinnel és petróleummal fellocsolt épületrészek kigyulladtak. A malom 90 %-os épület, 100 %-os malomgép és 80 %-os erőműtelepi gőzgépkárt szenvedett.

25 A raktárakban 500 vagon termény pusztult el.

26 Egy olyan üzem pusztult el, amely a kezdeti évi 42 000 q-ás termelésről napi 24 vagonos teljesítményre nőtt fel, amelynek munkásmozgalma is gyakran városi, sőt országos szinten is példamutató volt. 1889-ben már működött az önsegélyző egylet. 1903-ban volt a malomban először sztrájk. 1906-ban a haladóbb szellemű munkások az előző egyesülettől függetlenül létrehozták a malmi munkások szakszervezetét is, s ennek szervezésében még