Technikatörténeti szemle 5. (1970)
KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza szabályozás tervezője és az Al-Duna szabályozás úttörője
pító tagság között sok kérdésben éles ellentét alakult ki, s így az üzem termelését csak 1848 májusában kezdte el. Mégis ez a malom lesz a város első igazán nagyipari, gyárjellegű intézménye, amely újat jelentett a termelés módszerében. A korabeli feudális céhjellegű száraz- és szélmalmok közül magasra nyúló kéményével kiemelkedve egy új termelési mód, s ezzel együtt egy új társadalmi viszony, a kapitalizmus kialakulásának szimbóluma lett a városban. 4 A szakirodalomban korántsem egységes vélemény alakult ki a kezdő üzem működési kapacitásáról és tőkeerejéről. E lap hasábjain jelen esetben csak az első kérdésről, a kapacitás nagyságáról és fejlődéséről óhajtjuk nézeteinket elmondani. Szerintünk ez a mennyiség nem volt nagyobb az évi 42 000 mázsánál. Bizonyítva érezzük állításunkat, ha áttekintjük az üzem kezdő berendezésének jegyzékét, mert ott a következőket találjuk 5 : „5 henger 4 kőjárat a megfelelő koptató osztállyal, dara- és lisztszállítókkal (francia kövek), 1 harminc lóerejű ós olyan szerkezetű gőzgép, amellyel kondensatioval és anélkül lehessen dolgozni, 2 darab gőzkazán azon kikötéssel, hogy ezen gépek és géprószek segélyével 24 óra alatt 250 bécsi mázsa (1 bécsi mázsa = 56 kg!) gyártmányt lehessen előállítani. " A malom gépezete tehát 1848-ban midössze napi 250 bécsi mázsa őrlésére lett beállítva. Ha ezt a mennyiséget átszámítjuk kg-ra, az eredmény 14 001 kg, vagyis naponta 140 q. Ez egy évben, még ha 300 teljes kapacitású munkanapot veszünk is figyelembe, évi termelésben csak 42 000 mázsát eredményez. Egyes forrásokban már 1867 előtti időre vonatkoztatva is 300 000 q-ás teljesítményről történik említés, holott ezt az üzem csak 1882-ben éri el az 1865-ös, az 1871-es és az 1882-es gépi fejlesztések után. A malom őrlőkapacitása 1848 — 1942-ig a következőképpen alakult 6 1848-ban maximálisan évi 42 000 mázsa Ha a fejlődés ütemét vizsgáljuk néhány, inkább helyi jeUegű faktor hatásán túlmenően (lásd az alábbiakban 1869—74 között), s amelyek inkább csak néhányéves eltolódást idéztek elő, a malom teljesítőképességének növekedése nagyjábólegészéből egyezik az egész gyárjellegű magyar malomipar kapacitás növekedésével. Az egyezőség mindjárt a működés első tízévében is felfedezhető. A mintául szolgáló pesti József Malom első évtizede is a válságokkal való küzdés szakadatlan láncolata volt. Az iparág területén elsőnek jelentkező tőkés vállalkozásnak, a József Malomnak pl. a nyersanyagbeszerzés vagy a készáru értékesítés nem egyszerűen szervezési kérdés volt, hanem a korszak gazdasági körülményeiből eredően a még java erejében levő molnár- és pék-céhek, illetve az ő érdekeit szolgáló városi hatóságok e területeken a szabad működés elé az akadályok sokaságát emelték. Hiány mutatkozott megfelelő szakemberekben is, ami szintén nem egyoldalúan 1848-ban maximálisan évi 42 000 mázsa 1865-ben maximálisan évi 80 000 mázsa 1871-ben maximálisan évi 190 000 mázsa 1882-ben maximálisan évi 300 000 mázsa 1886-ban maximálisan évi 450 000 mázsa 1896-ban maximálisan évi 550 000 mázsa 1900-ban maximálisan évi 600 000 mázsa 1906-ban maximálisan évi 645 000 mázsa 1942-ben maximálisan napi 24 vagon.
