Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Rajnai Rudolfné: Újabb adatok a transzformátor történetére vonatkozólag

Az 1885. április 21-i „Sarknélküli transzformátorok zárt mágneses maggal" című szabadalommal 26 kapcsolatban a következő volt megállapítható: 27 A Toursi polgári bíróság Zipernowsky, Déri és Bláthy részére kiadott szaba­dalmat semmisnek nyilvánította, miután annak alapja a Hopkinson-féle 1884. ok­tóber 25-i szabadalom ós a fellebbezők által 1886. október 29-én Angliában benyúj­tott lemondás (disclaimer). A szakértők egyhangúlag megállapították, hogy a zárt mágneses mag pólus nélküli kombinációja a fellebbezők részére kiadott szabadalom napján új talál­mány volt; e találmánnyal kapcsolatban semmiféle elsőbbség nem volt megálla­pítható, sem a Gramme-féle dinamoelektromos gépeknél használt zárt mágneses magban 28 sem pedig a következő angol szabadalmakban: Fuller 1878. december 21. 29 Hopkinson 1887. augusztus 3. 30 Varley 1856. december 24. 31 A szakértők további megállapítása szerint Hopkinson 1884. október 28-i an­gol szabadalmából, amelynek alapján a fellebbviteli bíróság ítéletét meghozta, sem­miféle elsőbbség nem állapítható meg, miután ez a szabadalom Zipernowsky, Déri és Bláthy szabadalmának napját megelőzően nem került annyira nyilvánosságra, hogy azt kivitelezni lehetett volna. Ha Hopkinson 1884. október 28-án Angliában letétbe is helyezett egy ideigle­nes részletezést, 32 ezt az angol törvénynek megfelelően titkosan kellett kezelni és Hopkinson csak 1885. július 27-én, tehát a Zipernowsky, Déri ós Bláthy szabadalom után kapta meg szabadalmát, amiről már a nyilvánosság is tudomást szerezhetett. Az alperesek a fellebbezési bíróság előtt beadványukban az 1844. július 5-i törvény 33 31. §-ára 34 hivatkozva elismerik, hogy Hopkinson szabadalmával szem­ben elsőbbségi igény nem támasztható; azt állítják, hogy e törvény 29. §-ának 35 ér­telmezése szerint Hopkinson maga is szabadalmaztathatta volna találmányát Fran­ciaországban, amelyet 1884-ben Angliában benyújtott és a Zipernowsky, Déri és Bláthy féle szabadalom megadása az ő előnyükre azt jelentené, hogy ismét életbe léptetnék az import szabadalmakat és ezzel megsértenék az idézett 29. § rendelke­zéseit. Az 1844. július 5-i törvény az 1791. január 7-i törvény által elismert import szabadalmakat 36 semmisnek jelentette ki 37 és a feltalálónak meghagyta azt a jogot, hogy szabadalmat szerezhessen Franciaországban úgy, mint külföldön. Olyan jog ez, ami őt személyileg és jogutódait egyaránt megilleti. Ez azonban nem áll ellentótben a feltalálónak azzal a jogával, hogy Franciaországban egy általa nem ismert, de külföldön már szabadalmazott találmányra francia szabadalmat kapjon. Nem lehet őt import szabadalmaztatónak tekinteni, mert a maga részéről feltalált valamit és ezt akkor szabadalmaztatta, amikor egy külföldi feltaláló ta­lálmánya még nem terjedt el általánosan, hanem teljesen titokban maradt. Az 1884. évi törvény 29. §-a nem fosztja meg a személyeket attól a joguktól, amit az idézett törvény 30. 38 és 31. §-a részükre biztosít. Az a lemondás, amit fellebbezők Anghában 1886. október 29-én benyújtottak, semmit sem bizonyít eUenük. Az angol törvény a szabadalmat az ideiglenes részle­tezés benyújtásának napjától tekinti érvényesnek, annak ellenére, hogy ez titok­ban marad. E tényeket tekintetbe véve a Hopkinson féle szabadalom korábbinak volt ugyan tekinthető, mint Zipernowsky, Déri és Bláthy szabadalma, de nem Francia­országban, hanem Angliában. Utódaiknak be kellett jelenteniük lemondásukat, mivel az angol törvény sze­rint minden szabadalom, amely megsemmisíthető igénypontot tartalmaz, teljes egészében semmisnek tekinthető. Az alperesek a fellebbezési bíróság előtt du Mon-

Next

/
Thumbnails
Contents