Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Rajnai Rudolfné: Újabb adatok a transzformátor történetére vonatkozólag

Az 1885. április 21-i „Sarknélküli transzformátorok zárt mágneses maggal" című szabadalommal

26 kapcsolatban a következő volt megállapítható:

27 A Toursi polgári bíróság Zipernowsky, Déri és Bláthy részére kiadott szabadalmat semmisnek nyilvánította, miután annak alapja a Hopkinson-féle 1884. október 25-i szabadalom ós a fellebbezők által 1886. október 29-én Angliában benyújtott lemondás (disclaimer). A szakértők egyhangúlag megállapították, hogy a zárt mágneses mag pólus nélküli kombinációja a fellebbezők részére kiadott szabadalom napján új találmány volt; e találmánnyal kapcsolatban semmiféle elsőbbség nem volt megállapítható, sem a Gramme-féle dinamoelektromos gépeknél használt zárt mágneses magban

28 sem pedig a következő angol szabadalmakban: Fuller 1878. december 21.

29 Hopkinson 1887. augusztus 3.

30 Varley 1856. december 24.

31 A szakértők további megállapítása szerint Hopkinson 1884. október 28-i angol szabadalmából, amelynek alapján a fellebbviteli bíróság ítéletét meghozta, semmiféle elsőbbség nem állapítható meg, miután ez a szabadalom Zipernowsky, Déri és Bláthy szabadalmának napját megelőzően nem került annyira nyilvánosságra, hogy azt kivitelezni lehetett volna. Ha Hopkinson 1884. október 28-án Angliában letétbe is helyezett egy ideiglenes részletezést,

32 ezt az angol törvénynek megfelelően titkosan kellett kezelni és Hopkinson csak 1885. július 27-én, tehát a Zipernowsky, Déri ós Bláthy szabadalom után kapta meg szabadalmát, amiről már a nyilvánosság is tudomást szerezhetett. Az alperesek a fellebbezési bíróság előtt beadványukban az 1844. július 5-i törvény

33 31. §-ára

34 hivatkozva elismerik, hogy Hopkinson szabadalmával szemben elsőbbségi igény nem támasztható; azt állítják, hogy e törvény 29. §-ának

35 értelmezése szerint Hopkinson maga is szabadalmaztathatta volna találmányát Franciaországban, amelyet 1884-ben Angliában benyújtott és a Zipernowsky, Déri és Bláthy féle szabadalom megadása az ő előnyükre azt jelentené, hogy ismét életbe léptetnék az import szabadalmakat és ezzel megsértenék az idézett 29. § rendelkezéseit. Az 1844. július 5-i törvény az 1791. január 7-i törvény által elismert import szabadalmakat

36 semmisnek jelentette ki

37 és a feltalálónak meghagyta azt a jogot, hogy szabadalmat szerezhessen Franciaországban úgy, mint külföldön. Olyan jog ez, ami őt személyileg és jogutódait egyaránt megilleti. Ez azonban nem áll ellentótben a feltalálónak azzal a jogával, hogy Franciaországban egy általa nem ismert, de külföldön már szabadalmazott találmányra francia szabadalmat kapjon. Nem lehet őt import szabadalmaztatónak tekinteni, mert a maga részéről feltalált valamit és ezt akkor szabadalmaztatta, amikor egy külföldi feltaláló találmánya még nem terjedt el általánosan, hanem teljesen titokban maradt. Az 1884. évi törvény 29. §-a nem fosztja meg a személyeket attól a joguktól, amit az idézett törvény 30.

38 és 31. §-a részükre biztosít. Az a lemondás, amit fellebbezők Anghában 1886. október 29-én benyújtottak, semmit sem bizonyít eUenük. Az angol törvény a szabadalmat az ideiglenes részletezés benyújtásának napjától tekinti érvényesnek, annak ellenére, hogy ez titokban marad. E tényeket tekintetbe véve a Hopkinson féle szabadalom korábbinak volt ugyan tekinthető, mint Zipernowsky, Déri és Bláthy szabadalma, de nem Franciaországban, hanem Angliában. Utódaiknak be kellett jelenteniük lemondásukat, mivel az angol törvény szerint minden szabadalom, amely megsemmisíthető igénypontot tartalmaz, teljes egészében semmisnek tekinthető. Az alperesek a fellebbezési bíróság előtt du Mon-