Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Winkler László: A magyar repülőtechnika 50 éve (1916–1966) (II. rész)

B-23 „Gébics" 1957-ben szakítva a régi hagyományokkal Rubik Ernő kitűnő új hullámosított lemez kiképzésű fém héjszerkezet konstrukciójával megkezdődött a fém vitorlázógépek széria-szerű gyártása. Ezek első kísérleti típusának tekinthetjük az együléses fémszerkezetű gyakorlógépet, párhuzamos szárny és farok felületekkel, héj fémszerkezetű törzs hátsórésszel. Ez a típus bebizonyította, hogy az új megoldások révén a fém vitorlázógépek súlyban és teljesítményben felveszik a versenyt a fa szerkezetűekkel. Ugyanakkor a gép építési előnyei értékesen meghövekedhetnek. Adatai: f:13 m, h:7 m, F: 13 m

2

, kormányfelületek: egyesített „V" alakúak, Gü:140 kg, Gr: 230 kg, legjobb siklószám: 1:20, legkisebb merülőseb.: 0,9 m/mp. É-24 „Bibic" volt az első „Standard" osztályú fém vitorlázógép, téglalap felülnézetű szárnyfelülettel, eloxált hullámosított fémburkolattal. B-25 „Mokány". A második Rubik-féle hullámosított felület borítású teljesítménygép, trapéz felülnézetű szárnnyal, 1960-ban épült meg. Adatai: f:15 m, h:7,3 m, m: 1 m, F:ll,2 m

2

, oldalviszony: 20,4, Gü:160 kg, Gr: 250 kg, legjobb siklószám: 1:32, legkisebb merülés: 0,56 m/mp. B-26 „Góbé" kétüléses fém vitorlázó iskola-repülőgép (jelenleg a magyar vitorlázó repülőiskolák kiképző egységtípusa) Rubik-féle hullámosított fém lemez felületekkel és fém törzs-szerkezettel. Ezzel a géppel az addig használatban volt 11 féle típust lehet helyettesíteni, mert a kétkormányos alapkiképzéstől az együléses teljesítmény-repülésekig minden feladat elvégezhető rajta. Adatai: f:14 m,F:18 m

2

, Gü:218 kg, legjobb siklószám: 1:23. Épült eddig 100 darab. R-27 „Kópé". Az előző gép együléses kivitelű továbbfejlesztése a fémépítésű sorozat egyik újabb típusa 2 kísérleti példányban épült meg. A Rubik-gépek sorát ezzel nem lehet lezárni, mert a többszörösen kitüntetett kiváló tervező munkája nyomán napjainkig állandóan új és új konstrukciók születnek. Ilyenek a „Fém-Kánya" és az E-31 „Esztergom" típusú fém vitorlázógép. Meg kell még emlékezni az 1945 után született olyan egyedi konstrukciókról, amelyek az új lendületet vett magyar repülés eredményeként születtek és tervekben, prototípusokban vagy kis szériákban megvalósulva szolgálták a repülés technikájának fejlesztését. 1948 májusában ennek a gondolatnak jegyében repülőgéptervező pályázatot írt ki a Közlekedési Minisztérium („A repülés fejlesztése minden haladó népnek kötelessége"). Ezt a felhívást legjobb tervezőink magukévá tették és nagy lendülettel láttak munkához. 1949 januárjában a pályaműveket a következő sorrendben értékelték: Motoros kétüléses iskolagép pályázat: 1. Samu Béla —Geönczy Pál, SG-2 „Kékmadár" típusú gépe. 2. Nagy Hugó — Cserkúti János „Botond" típusú kétüléses, merevített alsófedeles iskolagép terve, egymás melletti ülésekkel. 3. Lampich Árpád „Pajtás" típusú iskola és gyakorlógépe, alsófedeles behúzható futos megoldásban. 4. Burodics Imre „Lurkó" típusú alsófedeles, hátrafelé behúzható futóműves terve. Együléses vitorlázó iskolagép pályázat: 1. Rubik Ernő R-16 „Lepke" gépének terve. 2. Kemény Sándor K-02 „Szellő" iskola és gyakorlógépének terve. 3. Lampich Árpád „Szitakötő" típusú gépének terve. 4. Pap Márton „1848" típusú vitorlázó iskolagép terve.