Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Winkler László: A magyar repülőtechnika 50 éve (1916–1966) (II. rész)

35. ábra. Bánhídi — Lampich kísérleti BL. 5 gépe (1933) Rubik Ernő „Emese-B", gyakorló vitorlázórepülőgép, a későbbiek során jól bevált „Vöcsök" típusú gyakorló és iskola-vitorlázógépek előtípusának tekinthető. Zárt vezetőülés és rácsos, síkbeli szerkezetű hátsó törzs jellemezte a merevített szárnyú vitorlázógépet. 1936-ban az akkor használatos német eredetű konstrukcióknál sokkal könnyebb és jobb volt. M-19 kétüléses, zártkabinos alsófedeles túragép (1937). Tervezte Rubik Ernő. Ez a gép a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület gépei sorában a régi hagyományokkal való szakítást jelentette. A fiatal tervezőgárda egyik tehetséges tagja, Rubik Ernő külföldi tanulmányút után tervezte meg a gépet, amelynek modelljét a varsói szélcsatornában is megfúvatták és kimérték (mivel abban az időben a budapesti Műegyetem szélcsatornával még nem rendelkezett). A 130 LE-s Gipsy „Major" léghűtéses sorosmotorhoz tervezett gép törzse acélcső szerkezet, ovális alakot adó bordázattal, furnírborítással, egymás mögötti kétülésű zárt utasfülkével. Szárnya trapéz alakú, faépítésű, felül vászon, alul furnír borítással, vezérsíkjai eUiptikus formájúak. Futóműve egyszárú, áramvonalasan burkolt. A gép adatai: f:10,2 m, h:8 m, F:14 m

2

, G/F:60 kg m

2

, Gü:550 kg, Gr:850 kg, Smax: 240 km/ó, Sut: 210 km/ó, Slesz (ívelőlappal) 100 km/ó. Jelzése: HA-NAA. M-20 „EMESE-C" vitorlázó repülőgép (1937). Rubik Ernő „Emese-B" típusú gépét Tasnádi László tervei alapján acélcső szerkezetű zárt törzzsel látták el és így az amúgy is jótulajdonságú gép teljesítményei még növekedtek.