Technikatörténeti szemle 4. (1967)

SZEMLE - Mészáros Vince: A Magyar Közlekedési Múzeum megnyitása

Alapítása időpontjául az 1896. évi millenniumi kiállítás közlekedési csarnokának megnyitását tekintjük. Ennek a csarnoknak két évvel később történt állandósítása és a benne elhelyezett millenáris gyűjtemény múzeumszerű bemutatása képezte alapját Európa egyik legrégibb közlekedési szakmúzeumának, amely 1942-ig, hazánk leglátogatottabb kiállítása és a maga idejében európai viszonylatban is páratlanul szép gyűjtemény volt. Az elpusztult gyűjtemény ismertetése és a jelenlegi kiállítás részletes bemutatása mindenképpen csábító feladat volna, — különösen e sorok írójának, aki úgy érzi, hogy az újjáépült intézmény a saját életének „Déva vára", melybe alkotó törekvésének másfél évtizedét, minden energiáját és minden percét építette be. Mégis ezekben a sorokban, — amelyek elsősorban technikatörténészeink és múzeumi szakembereink számára íródtak, — akkor járunk el helyesen, ha nem a munka látványos, a mindenki által könnyen érzékelhető oldaláról adunk referátumát, hanem a mögötte meghúzódó apparátusról, annak törekvéseiről, adottságairól, célkitűzéseiről, — amelyek a lényeget illetően kulturális értékükben legtöbbször jelentősebbek és fontosabbak, mint látványos vetületük: a kiállítás. A jó múzeumban ugyanis a kiállítás csupán egy nagyon sok adottság által korlátozott, időszakos „szolgáltatás", amely csak kis mértékben tükrözi a mögötte folyó munkát. Ennek a munkának pedig, — legtöbbször nem a kiállításrendezés a központi kérdése, hanem a profilszerű munkaterület műszaki-gazdasági-kulturális emlékanyagának felkutatása, összegyűjtése, megőrzése, összefüggéseinek feltárása és jövőbe mutató feldolgozása. Ezen belül, — szakmúzeumról lévén szó — egyik legfontosabb feladata, amikor csak lehetséges, az. elődök hasznos tapasztalatainak közvetítése a szakterület korszerű problémáinak megoldásához. Amelyik múzeumban nem folyik ilyen perspektívájú munka, az lényegében nem múzeum, hanem csupán kiállítóhely. A múzeum „rangját" a kiállító tevékenység mögött (esetleg anélkül) folyó tudományos igényű, átlagon felüli szakmai ismeretekkel párosult muzeológiai szemléletet kívánó munka mennyisége és minősége szabja meg. Ez az a nézőpont, amelyről az újjáépítő munka eredményeit helyesen és érdemileg lehet értékelni. A Közlekedési Múzeum esetében ez az a terület, amelyen a közlekedési tárcavezetés nagyvonalúsága az utóbbi években lehetővé tette az európai horizontú szakmai munka kifejlesztését, s azoknak, a pillanatnyilag nem látványos alapoknak a lerakását, amelyek több területen gazdaságilag is hasznosan, jövőbe mutatóan fognak kamatozni az intézmény további munkájában. Minden tiszteletünk a múzeumalapító ősöké. Kontinensünkön az elsők között érezték meg a múzeum típus jelentőségét. Munkájuk nyomán a századfordulón a Közlekedési Múzeumnak volt az akkori igényeket kielégítő épülete, nagyszerű modellgyűjteménye és volt évtizedeken át fennállott látogatott kiálh'tása. Ennek megfelelően a régi múzeum kiemelkedő kiállítóhely volt, de nem több, mint ahogy ez volt a kor majdminden szakmúzeuma is. Hiányzott mögötte a vázolt igényes, tudományos szakmai munka. Ennek az alapjait sem rakták le, lehetőségét sem teremtették meg. Meg kell ezt mondanunk, mert az újjáépítés eredményeinek felmérésében éppen ez a minőségi ugrás az az emeltyű, amely az intézményt európai rangra emelte. Nem csupán annyi történt, hogy újjáépítettünk egy épületet 'és berendeztünk egy többé kevésbé tetszetős kiállítást. Ezen túlmenően leraktuk az alapjait