Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Endrei Walter: A többszerszámos munkagép

úton előállított szalag egy 78 rőfös (60,7 ni) vége a forrás tanúsága szerint .ekkor (1719 körül) 2 Ft, a kézi gyártásúé „F2.30 auch 2,45x", tehát 25—37,5 %-kal drágább. Az önköltségár ennél is jóval alacsonyabb lehetett és a malom tulajdo­nosai (szakértelem nélküli kontárok is lehettek) busás extraprofitra tettek szert. Körülbelül egyidejűleg keletkezett és terjedt el — kisebb ellenállást ki­fejtve — William Lee nottinghami diák kötőgépe. 1589 körül találta fel az eleinte néhány tucat tű gépesítését megoldó kezdetleges harisnyakötőgépet. Angliában nem boldogult vele és ezért Franciaországban vezette be Sully támo­gatásával. IV. Henrik halála után szegényen halt meg 1610-ben, de bátyja révén 1614-ben Angliában, az elszéledő hugenották révén pedig Németországban, Hol­landiában, a század második felében pedig Velencében és Ausztriában is meg­honosodott. Utóbbiban J. J. Becher szorgoskodott a gép tökéletesítése és beveze­tése tekintetében (1666—71) 61 és egy ezzel kapcsolatos röpiratból vett idézet érzé­keltesse itt, hogy e gép térhódítása ugyanolyan szenvedélyeket kavart fel, mint a szalagmalom. A Jocosa Sapientia című, egykorú paszkvillus, személyes célzatú, prózai vagy verses gúnyirat 62 így ír róla: „Es hat einer ein Instrument erfunden durch welches innerhalb 3 Stunden 1000 paar Strümpffe gewircket werden. Wo bleiben aber so viel Million armer Leute die sich mit strümpffstricken nähren und kümmerlich hinbringen müssen? Also inventiert mancher sondere Dinge, er siehet aber nicht cui bono, cui malo ..." A tűk száma persze időközben több­százra növekedett, ahogyan a gyapjúfonalról selyemfonalra tértek át és a gép lassan tökéletesedve jutott el addig, hogy Jedediah Strutt 1755-ben feltalálhatta kéttűágyas változatát. A 17. század még egy sor kisebb textilipari sokszerszámos megoldást érlel, amilyen a gyapjúipari pálcás bontószerkezet, a cérnázó, a csévélő- és motolláló­gépek, de az átütő változásokat a 18. század hozta magával. Kérdések Egy korábbi dolgozatunkban már elemeztük az első sokorsós fonószerszám, a Jenny keletkezésének előzményeit, rámutatva, hogy szervesen nőtt ki kora műszaki próbálkozásai közül. 63 Az ipari forradalom lendülete a pamutfonóipar diadalmas sokszerszámos gépeiről átcsap a többi textilipari szakmákra, majd — meglepő késéssel — a többi iparra. A sokfejes fúrógép, a lemezsajtó, a több­késes eszterga csak a 19. században valósítanak meg egy középkori műszaki elvet a maguk területén, egy olyan elvet, amely a modern társadalmak életfeltételét biztosítja: a tömeggyártásét. Az elv jelentőségét félreérti az, aki az egy energiaforrás: sok szerszám arányt nem kapcsolja össze egy harmadik paraméterrel. Az új gépnek csak egy kiszol­gálója lehet. 64 A termelést végző kinetikai láncolat emberi segítség és irányítás, sőt állandó felügyelet nélkül kell, hogy végbemenjen. Ilyen szemszögből tehát primitív szerkezetű, de nagy teljesítményű automaták. 61 Hassinger, H., Johann Joachim Becher. (Wien, 1951) 156—158. 62 Szerzője Johann Hassang álnév mögé rejtőzik. Idézi Klinckowstroem i. m. 160. A munka címe is Becher „Närrische Weis,heit"-jére utal. 63 Endrei W., A szakaszos fonás keletkezésének előzményei. M. Textiltech­nika (1955). 64 Egy 18. századvégi feltaláló meghökkentő naivitással oldotta meg a sokorsós fonást egy francia bagno-ban. Taposókerékről több tucat rokkát hajtott meg és mind­egyik mellett rab ült.

Next

/
Thumbnails
Contents