Technikatörténeti szemle 4. (1967)
TANULMÁNYOK - Károlyi Zoltán A Sió csatorna múltja és kialakulása
1934-ben újból tüzetesen átvizsgálták a zsilipet. Általában rendben találták, csupán az utófenék alatt voltak ismét kiüregelődések. Az utófeneket tehát ismét helyreállították, sőt szádfal előtt külön kőfallal és erős dróthálós kőhengerrel még jobban megerősítették. Ezenkívül megépítették a tervezett kísérleti vízugratókat, energiamegsemmisítőket. Noha elég jó tapasztalatokat szereztek velük, mégsem jelenthettek végleges megoldást. Egyre világosabbá vált, hogy az ország egyik legjelentősebb műtárgyának a biztonsága a leggondosabb karbantartás mellett sem tekinthető megnyugtatónak és a zsilip, amelynek a Balaton vízszintje felett kell őrködnie, előbb-utóbb újjáépítésre szorul. Magában a Sió medrében 1934 óta, néhány éles kanyar átmetszésén és partbiztosításon kívül, semmiféle munkát nem végeztek. A Sió új felsőtorkolati művei Az új leeresztő zsilip építésével kapcsolatban a Sió-hajózás kérdését is megakarták oldani, hiszen az 50 m 3 /s vízvezetés biztosítása óta kedvező vízállasnál a Sió nagyhajók számára is hajózhatóvá vált. A számítások szerint száraz évben 20, nedves évben viszont 150—200 napig volna lehetséges a hajózás, ami időszerűvé és érdemessé tette a siófoki hajózsilip megépítését. A második világháború előtt készült tervek tehát egy hajózsilip, leeresztő zsilip és velük kapcsolatban egy vízerőmű építését irányozták elő azzal a meggondolással, hogy amíg az új leeresztő zsilip megépül, a hajózsilip szolgálja a vízszintszabályozás céljait. Az építés 1941-ben kezdődött meg. A munkát a Balatoni Kikötők Felügyelősége vezette Hock Károly irányításával. A földmunkát házi kezelésben, a talajvízszint süllyesztést, betonozást és vasalkatrészek szállítását vállalati úton végezték. A hajózsilip lényegében 1943 végére elkészült, csupán a vasszerkezetet nem tudta már a MÁVAG leszállítani a háborús események miatt. Ez csak 1947 szeptemberére történt meg. A kamara hasznos mérete nagyobb, mint a Soroksári Dunaág bejáratánál 1912-ben épült Kvassay-zsilipé. Alapterülete a békésszentandrási Körös-zsiüppel egyenlő: 83,5 X 12,0 m és 1200 tonnás uszályok áthaladására alkalmas. A vízleeresztő zsilip építésének 1944-re tervezett megkezdése 1946 végére halasztódott. A zsilipet és a hozzátartozó energiatörő medencét 12,4 X 28,5 m alapméretű vasbeton keszonra alapozták. Ekkora süllyesztőszekrényt még nem építettek addig Magyarországon. Az utófeneket egy kisebb, 8 X 13 m alapterületű süllyesztő szekrényre alapozták. A keszon vágóéle 12,6 m mélyen van a Balaton „0" vize (104,10 m A. f.) alatt. Elmondhatjuk tehát, hogy ez a leeresztő zsilip a célnak megfelelő, és valóban minden körülmények között megbízható őre a magyar tenger vizének. Küszöbe 102,50 m A. f. és 2 db 4,0 m széles nyílása van, modern zárószerkezettel. 50 m 3 /s víz még a Balaton legkisebb vízállásánál is lebocsátható rajta. Jellemző a technika fejlődésére, hogy a régi, 56 évvel korábban épített zsilipnél még 8 részre kellett osztani a nyílást. Most két tábla elég. A régi zsilipnél az energia megsemmisítése nem volt megoldott, ami az állandó aláüregelődésnek okozója volt. Ez most — emberi számítás szerint — ki van zárva, mivel az új és a régi zsilip között 500 m hosszban 3 méterrel lemélyített, kétoldali partfalakkal és kövezett fenékkel ellátott medret építettek a Siónak, úgyhogy a leresztő zsiliptől lefelé csaknem 700 m hosszú, teljesen burkolt mederszakasz van.
