Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Károlyi Zoltán A Sió csatorna múltja és kialakulása

a csatorna nem sok hasznot hajtott, ellenben érzékenyen sújtotta őket a malmok hiánya, mert emiatt messzebbre kellett a gabonát szállítani. Így bármennyire sürgette a helytartótanács a Sió kiásását, a munka Tolna megye ellenállásán meghiúsult: a birtokosok nem adtak több pénzt, és a munka félbemaradt. 1810—1829 között Beszédes József tervei és irányítása mellett elkészült a Nádor csatorna, mely a Sárvíz hatalmas mocsarait tette termő rétekké. A szép sikerek láttán az 1827. évi országgyűlés elrendelte a Balaton lecsapolását. 1832-ben Beszédes József megbízást kapott a Balaton és a Sió rendezési terveinek elkészítésére. A tervet, mely 78 743 kat. hold terület lecsapolását és a Balaton vizének 3,8 m-rel való leszállítását irányozta elő, sokáig élesen támadták, de végül 1842-^ben mégis elfogadták a kivitel alapjául, és elhatározták egy Duna—Balaton—Zala hajózási csatorna megvalósítását. Számbavehető javulást hozott a Balaton menti mocsarak helyzetében, hogy a siófoki legfelső malom 18'2lHben leégett 'és nem állították újból helyre. A Balaton szintje ennek folytán 90 cm-rel süllyedt, s a déli parton nagy területek váltak mezőgazdaságilag hasznosíthatóvá. A kiliti malmot azonban megnagyobbították 8 kerekesre, úgyhogy a Sió mentén nem javultak a viszonyok. A járhatatlan mocsárvilágban csak néhány átkelő hely volt, így Jutnál, Hidvégnél és Ozoránál. Ha viszont nagyon leapadt a Balaton, a mocsárvilág kiszáradt, a malmok nem kaptak vizet és a völgyfeneket áthatolhatatlan vad bozótvilág verte fel. Simontomya és Harc között a Sió medrét az 1811-ben megkezdett Sárvízszabályozás félreszorító csatornájaként ásatta meg a Sárvízi Társaság (ezt a szakaszt Böhm Ferenc nem tudta befejezni). Ozora és Simontornya között a Kaposvizet levezető társulat ásatta ki a Sió medrét, hogy a Kapós szabályozását végre tudja hajtani. A Balaton vizének leszállítására és az azt gátló malmok megváltására 1847-ben alakult a Somogy-Balatoni Lecsapoló Társulat, mely később, 1886-tól Balaton Anyavíz szabályozó társulat néven működött. A társulatnak sikerült 1847-ben 30 000 forintért megváltania a veszprémi káptalan kiliti malmát, 1848- ban lerombolták és Kintitől Siófokig 1615 m hosszban kimélyítettek és kiszélesítették a Sió medrét. A mederbővítés folytatását a szabadságharc eseményei akadályozták meg. Ugyancsak 1847-ben alakult a Siómenti mocsarak termővé tételére a Sióberki Társulat. Ez megváltotta Batthyány Fülöptől a mezőkomáromi malmot és megszüntette. Azonban az ozorai malmot Eszterházy herceg még ellenszolgáltatás ellenében sem volt hajlandó megszüntetni. A XIX. század közepén a Balaton körüli vízproblémák megoldása tekintetében kétféle igény merült fel: a Balaton vízszintingadozásainak szabályozása és a partmenti mocsarak lecsapolása. A kettő szorosan összefüggött, illetve a vízszint szabályozásának megoldásával a parti területek lecsapolása is együtt járt volna. A XIX. század első felében a Sión levezethető vízmennyiség olyan csekély volt, hogy a Balaton vízállását döntően a természetes csapadék és párolgás alakulása szabta meg. A Sió-csatorna bővítésének szükségessége és a siófoki zsilip megépítése 1850-ben a Sió medre Sióagárdtól fel Simontornyáig, illetve Ozoráig ki volt ásva. Feljebb, Kilitiig, a meder ősállapotban volt. A Balaton és Kiliti között félig kiásott mederben keresett utat a tó túlcsorduló vize. Amikor 18524>en végre