Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Mináry József: Mérnökszemmel az első gőzmozdonyokról

2. A mozdonynak, amennyiben 6 tonnás, nap-nap után rendszeresen 10 mérföld/óra sebességgel 20 tonnát kell vontatnia; a kazánnyomás nem haladhatja meg az 50 font/négyzethüvelyket. 3. A gépezetnek és kazánnak rugókon kell nyugodnia. 4. A gépezet és kazán súlya nem lehet több 6 tonnánál; amennyiben pedig a súly 4 y

2 tonnát meghaladja, úgy hat kerékre kell helyezni. 5. A mozdony ára nem haladhatja meg az 550 fontot. A rainhilli mozdonyverseny A verseny színhelye Ramhill-ben volt, a liverpool—manchesteri vonal 1 és % mérföldes (2,8 km) szakaszán. A verseny napja 1829. október 6. volt, de több napon át tartott. Négy mozdony jelent meg a próbán. Rajthoz állt a George Stephenson szerkesztette és Róbert Stephenson gyártotta „Rockét" (Rakéta), Timothy Hackworth „Sanspareil"-je (Páratlan), Braitwaite és Ericsson „Novelty"-je (Újdonság), és Burstall „Perseverance"-a (Állhatatosság). A „Perseverance" állhatatossága azonban hamar csődött mondott, ezért nagyon hamar visszavonták a versenyből, mert képtelen volt terhelést vontatni, és saját magát sem volt képes 5 vagy 6 mérföldnél nagyobb óránkénti sebességgel továbbítani. A kísérlet előtt a „Novelty" volt a favorit, ez volt az első szertartányos mozdony, súlya szolgálatkész állapotban mintegy 4 tonna volt. Két rakott kocsival, 6,14 tonnával indult, de csak 3 mérföldre jutott el, mert a kazánba vezető tápcső felszakadt. Második alkalommal 4 és y

2 mérföldet futott, amikor a kazánban a füstcsövek csatlakozása felnyílt és a kísérletet abba kellett hagyni. Mindettől eltekintve az elért óránkénti átlagsebesség 16 mérföld (kereken 26 km) volt. S a kazánszerkezete is valóban olyan megoldással készült, hogy a feltételekben megszabott futáshoz szükséges gőzmennyiséget az aránylag kis, 42 négyzetláb, alig 4 m

2 gőztfejlesztő futófelülettel győzte volna, azonban, amint a gyakorlat mutatta, kényes szerkezet volt. A kazán két részből, egy álló- és egy fekvőrészből épült fel. A B tűzszekrényből egy függőleges cső vezetett az A felső kazán végéig, ezen át adagolták a tüzelőanyagot. A rostély alatti F zárt hamuládába a levegőt a gépezet által működtetett fúvóberendezés szállította az a csövön. A füstgáz azután a kettős görbületű b—b csövön át, melegét a víznek átadva került a kéménybe. Az angol szakirodalom szerint a „Novelty"-ról meglévő rajzok hiányosak és nem hitelesek. Az ismert illusztrációk a londoni Victoria and Albert Museum rajzai alapján készültek. A Timothy Hackworth „Sanspareil" mozdonyának hengeres kazánja Trevithiek elvén készült, kettős lángcsővel, összes gőzfejlesztő fűtőfelülete kereken 90 négyzetláb volt, (kb. 8,5 m

2

). Hackworth már 1825-ben a kazán két oldalára szerelte a függőleges elrendezésű hengereket, s mind a kettőt ugyanarra a hátsó tengelyre működtette. A forgattyűkat egymáshoz képest 90°-kal eltolva helyezte el, s a kerékpárokat kapcsolórudakkal kötötte össze. A „Sanspareil" három kocsit 10,19 tonna súllyal vontatott és óránként 15 mérföld, azaz kereken 24 km sebességet ért el. Azonban 22 és Va mérföld lefutása után a próbamenetet megszakították, mert a tápszivattyú meghibásodott ésa kazánban az ólombiztosíték kiolvadt. A mozdony súlya 4,77 tonna,